Csaknem ötven év alatt kicserélődött a Kaláka körül a világ. Mennyit változott az együttes ezekben az évtizedekben?
Gryllus Dániel: Valóban változik a közeg, és nyilván mi sem maradunk ugyanolyanok. Van egy régi kínai mondás, miszerint ahhoz, hogy az ember mindig ugyanolyan legyen, egyfolytában változnia kell. A viszonyulásunk a zenéhez, a költészethez, a magyarságunkhoz, nem változott. De a körülöttünk lévő világ, s főként az életkorunk, azért mégiscsak alakít bennünket. Nem a világhoz akarunk igazodni, ha már irányadást keresünk, akkor érdemes - ahogyan a Szentírás is tartja - az Istennek tetsző dolgokat keresni.
Radványi Balázs: A Kaláka indulásánál a versek megzenésítése mellett a népzene is hangsúlyos elem volt. Ehhez a két dologhoz mindvégig hűek maradtunk, s aki minket választott, évtizedek elteltével sem csalódott. Ugyanakkor mindig újabb és újabb kortárs költők friss versei kerültek a repertoárunkba. Én úgy érzem, egy embert sem eresztettünk el a kezdetekkor velünk daloló, versszerető közönségből, ugyanakkor idővel a népzene mellett a világzene is hangsúlyos szerephez jutott.
Soha nem volt ebben a 49 évben olyan időszak, amikor kicsit szűkösnek érezték a saját maguk számára kijelölt ösvényt?
G. D: Én azt hiszem, hogy mindig akadt valami érdekes, valami új, amibe érdemes volt belefogni, noha előfordult, hogy azt éreztük, plafonba ütközünk. Biztosan akad egy-két sérelem, de az ember ezeket inkább igyekszik elfelejteni. Sokszor felmerül például, hogy viszonylag későn, hét év után született meg az első lemezünk, így például a Mikó Istvánnal töltött első időszakból alig akad felvételünk. De ezek olyannyira eltörpülnek a sok pozitívum közt, hogy említésre sem érdemesek.
R. B.: Érdekes módon a hetvenes évek közepétől elég sokat jártunk külföldre, a muzsika és költészet rangos fesztiváljain zenéltünk, ám a rendszerváltás után jött néhány év szünet, mert mi is csupán egy lettünk a sok zenekar közül, ám mi már nem betörni igyekeztünk Európa színpadaira, hanem visszatérni. De ez hamar elmúlt, és pár év elteltével ismét sokat muzsikáltunk külföldön, például az első Japán turnénkat azóta nyolc másik követte. Jövő ősszel pedig Dél-Amerikába megyünk.
Mi kell ahhoz, hogy egy közösség ilyen sokáig együtt maradjon? Közösek a célok, jó együtt muzsikálni?
G. D.: Nemcsak együtt muzsikálni, de együtt lenni is jó. A világhírű vonósnégyesek sem azért szoktak feloszlani, mert a csellista elfelejt kiválóan csellózni, hanem mert nem bírják egymást elviselni. Nem tudják tolerálni a másik ilyen vagy olyanságát, nem tudnak bocsánatot kérni, vele együtt röhögni vagy sírni.
R. B.: Egy ilyen közösség olyan, akár egy család, hasonló nehézségekkel kell szembenézni.
G. D: Az is fontos, hogy soha senkit nem gátolt az együttes abban, hogy megvalósítsa más típusú vágyait. A Kaláka mellett Vili gyerekműsoraitól kezdve az én, Szentírással kapcsolatos estjeimen át Balázs Dalnokklubjáig mindannyian számos dolgot csinálunk, ez pusztán korrekt egyeztetés kérdése.
Miről szól majd az ötvenedik évad?
G. D.: Mindenről, ami velünk kapcsolatos; reméljük, hogy összefoglalja az eddigieket. Ezért is nem egyetlen koncertben gondolkoztunk, hiszen annyi mindent csinálunk. Az évadot a Marczibányi téri klubkoncerttel nyitjuk most hétvégén, ahol Huzella Péter lesz a vendégünk. Hamarosan indul a Szabad-e bejönni ide betlehemmel? koncertsorozata; a Nemzeti Színháztól indulva számos erdélyi településen is megfordulunk majd, és külön öröm, hogy a Móra Kiadó most egy CD melléklettel ellátott verses kötetben adta ki ezt. Köszöntjük majd Kiss Anna költőnőt, emlékezünk Kányádi Sándorra, aki jövőre lenne 90 éves, és jövő novemberben egy Müpás dupla koncerttel zárjuk ezt az évet. Közben folytatjuk a napi dolgainkat is, csak valahogy végighúzódik majd ezeken a hónapokon ez az ünnepi öröm.
R. B.: Idén negyedszer térünk vissza Erdélybe, és boldogan készülünk ezekre a koncertekre, hisz' már a nyolcvanas években meghatározó élményeket gyűjtöttünk ott. És miközben a koncertjeinkkel örömöt, muzsikát, költészetet viszünk oda, magunk is feltöltődünk az ottani csodákkal. Ügyelnünk kell az egészségünkre is, hogy aztán majd lehessen hatvanadik, hetvenedik évfordulónk...
Új lemez is megjelenik majd.
G. D.: Áprily Lajos költeményét kölcsönvéve Őszi rigódal címmel lesz új lemezünk, amelyen - többek közt - Oláh János, Ady Endre, Szabó T. Anna, Lackfi János, Weöres Sándor megzenésített művei és egy Örkény-egyperces, a Rossz álom szerepel majd. Régi vágyunk egy Ady-est létrehozása, talán erre is sort kerítünk majd.
R. B.: Az adja majd a lemez sava-borsát, hogy közönség előtt vesszük fel, így az elismerő moraj mellett még olykor a köhögések is belehallatszanak, viszont a patikatisztaság helyett igazi élményt ad majd - így reméljük.
Fotók forrása: Kaláka.hu
