"A következő reggelen Kathrada és Sisulu látta el kommentárjaival az írást, majd én lemásoltam őket. Éjjel pedig újabb 10-15 oldal következett" ? tette hozzá. A rabok sokszor betegséget színleltek, így a börtön belső udvarában zavartalanul folytathatták a munkát. Az írásra éjszaka került sor, a lebukás és a nyomában járó büntetés állandó fenyegetettsége közepette.
"Nagyon izgalmas volt egy olyan embernek az élettörténetét papírra vetni, aki a szabadságharcban központi helyet foglalt el, s akinek életrajza egyben politikai életrajz volt. Az lehetett az érzésünk, hogy Mandela korán nemzeti és nemzetközi hős lett, egy olyan inspirációs forrás, akinek életén keresztül lehetett olvasni a történelmünket" ? tette hozzá.
A rabok szűkében voltak a papírnak, amelynek mindkét oldalát felhasználták, de így is apró betűvel kellett írni. Maharaj iratgyűjtőjében, statisztikai térképek közé rejtette a hatvan ívnyi feljegyzést, míg a Mandela-féle kézirat konzervdobozba, gyümölcsök mellé került.
Az egyik októberi napon Maharajot beparancsolták a börtön vezetőinek szobájába, ahol elmondták neki, hogy már nem kell többet visszamennie; a férfin azonban pánik lett úrrá, mivel nem voltak nála a holmijai. Végül meggyőzte a börtönőröket, visszament cellájába, és magával vitte a leirat nagy részét. A többit társai gyűjtötték össze, majd 1976 decemberében összeállították az anyagot.
Később, a börtön udvarában felhúzandó fal építése közben ráleltek a Mandela által elrejtett papírokra, a három, még börtönben ülő férfit pedig megbüntették. Hathónapnyi házi őrizet után Maharaj Nagy-Britanniába ment, ahova sikerült kicsempésznie a lapokat. A publikálásra 1995-ben került sor, az angolul Long Walk to Freedom címen megjelenő könyv azóta bestseller lett, milliók olvasták és olvassák Mandela szabadságharcát és a börtönben töltött 27 évéről szóló történeteket.
