Hogyan zajlott a kiállítás megnyitója? Milyen műveket lehet látni?
A kiállítást Boros Lili művészettörténész szakmai bevezetője nyitotta meg, szempontokat kínálva a tárlatlátogató közönségnek a művek szemléléséhez. A képanyag a szabad kategóriába beküldött művekből állt össze. Mint a kiállítás címe is utal rá, nagyon sokszínű, kaleidoszkóp-szerű, gazdag merítést láthatunk, úgy formában, színben, feldolgozásban, mint nyomathordozókban és technikákban (például digitális fotó, szkenner, számítógép, réskamera). A galéria különleges, többosztatú látó-, és kiállító tere alapvetően kijelölte a rendezés elveit. A kiállítás képanyagát négy nagyobb csoportba sorolnám, természetesen éles elhatárolódás nélkül, áthatásokkal és átfedésekkel.
Az első csoportba a grafikai hatású művek tartoznak.
A kiállítás kezdőpontja Stark István Lejtő című finom, kékes, pasztellhatású, szürrealista tájkompozíciója, melyet Tooth Gábor Andor (TGA), fátyolszerű falrajzolata, képköltészeti munkája követ, Budapest, Budapest te csodás című sorozatának egy darabja.
Csízy László apró négyzetekből felépülő türkizkék pixel-kompozíciója fogadja a lépcsőn lejövő tárlatlátogatót, mely új fejezetet nyit a kiállítás terében, az absztrakt képek sorát:
Szirmay Zsanett, a kiállítás címadó munkája (Kaleidoszkóp 2.) ragyogó fény- és színkavalkádja, és ifj. Koffán Károly két nagyméretű, illuzórikus ? kozmikus, lírai-absztrakt kompozíciója a kiállítótér központi terét uralja. Sós Evelin Jégtánc után című műve, kottaszerű, ritmikus vonalhálója az éppen jégpályát elhagyó táncolót idézi meg. Detvay Jenő ?plakát-képe?, az ?ígéretes? választások politikai fricskája.
Bitó Ildikó ?Világomban minden rendben van? című munkáján a virágszerű képződményben rejlő embrió forma a teremtés-születés analógiáját rejti. Pál Csaba triptichonja Karcolt karcolatai a falfirkák virtuális lenyomatai. Koppány Attila menekülő figurája, félelmében faággá változó, természetbe olvadó objektummá válik.
A második csoportban a fotóalapú digitális nyomatok kaptak helyet.
Sándor Edit páros körkompozíciói textilekből, drapériából és csipkehálóból feltekintő angyalfigurája reneszánsz szférákat idéz (Mystery b.f., Classic b.f.).
Kováts Borbála örvénylő fotódarabjaiból kivillanó, felismerhető képtöredékekből álló kompozíciója az információhalmaztól felgyorsult világunkra utal (Örvény).
Kelecsényi Csilla összetört tükördarabjaira emlékeztető én-képei, a sokszínű emberi arc, a rokonság és különbözőség kontrasztjára épül.
Lévay Jenő giclée nyomatai, impresszionisztikus ?korátiratok?: 60-as éveket idéző daloló brigádkirándulás, klasszikus pózban fekvő aktja előtt zenélő férfi kvartettje, reneszánsz és szocreál nőideálok összemontírozásából komponáltak, s többrétegű jelentéstartalommal bírnak (Hírátiratok I-III. Három grácia, Kirándulás, Zenészek).
Kádár Katalin színes, a fürdőzők által parton hagyott strandtörülközőkről digitális fényképezőgéppel készített tablója élénk színfoltja a kiállításnak.
A harmadik csoportba a digitális festmények tartoznak.
Klasszikus felfogásokat idéznek, olyan szín rétegezettséggel, mely hagyományos eszközzel, ecsettel nem érhető el. Herendi Péter nagyméretű, vászonra nyomott műve kirobbanó erejű, rembrandti fény-árnyék hatásokat reprezentáló alkotás (Idegen koordináta).
Büki Zsuzsanna Napszakok című elektro-festmény sorozatát a napkeltét és napnyugtát jelző, villanydróton sorakozó játékos fecskesorai zárják.
A negyedik csoportban vannak az animációk, videók.
Mozgókép-film, aláfestő hang-zene, további virtuális dimenziókat adnak a vizuális élményhez. Újra láthatjuk a fődíjas Gábor Éva Mária ?Káosz arcai? című animációját, amelyet virtuális templomi áhítat hat át. Szintén újból láthatjuk Lux Antal személyes élményéből fakadó ?Stroke? című videóját, Horkay István varázslatos Tükör-táncát, Gábor Márton Áron misztikus fényjátékát, Gyenes Zsolt Utóképek elektro-animációját, Németh Balázs Kristóf Keszon című animációját és az oklevéllel kitüntetett Koroknai Zsolt kifejezetten a tárlatra készült Pixelkorbácsolás című filmjét, melyet Hajas Tibor performansza ihletett.
Besorolhatatlan Örkényi Antal vászonra nyomtatott, különleges technikával, sporteseményeknél használt réskamerával készült, elnyújtott, horizontális, mitológiai utalású lovas jelenete (Hephaistos megpatkolja az Apokalipszis lovát). Pézman Andrea eget és földet összekötő, spirálisan csavarodó szövegtextúrái az installáció műfaját hozzák be a kiállítótérbe az ?Összeköttetés? című sorozat által.
E záró eseményen került sor az országos rendezvény díjkiosztó ünnepségére is. A kiemelkedő, színvonalas műveket oklevelekkel (Díszoklevél - Hommage á Bálint Endre kategória; Elismerő oklevél ? Szabad kategória; Emléklap ? Árnyékkötők) önálló (Fődíjas) és kiscsoportos kiállítási lehetőségekkel a MET szervezésében, a soron következő rendezvény részeként; művésztelepi meghívással (Symposin Alapítvány szervezésében a Velencei-tavi Nemzetközi Symposion) és a Pigmenta Képalkotó Központ utalványaival jutalmaztuk.
Mi az aktuális kiállítás fő jellemzője, különlegessége?
A 6 kiállítást a sokszínűség, a gazdag rétegzettség jellemzi, ugyanakkor a rendezés során mégis sikerült a művek között megtalálni a közös hangokat, kapcsolódásokat, felfedezhetők a művészettörténeti előzmények, a hagyományos műfajokkal való oda-visszahatások is. Az elektrográfia alapvető, bonyolult technikai rendszeréből adódó, önálló, nagyon különböző egyéni művészi produktumok formai és gondolati tartalmak összehangolása izgalmas feladat volt számunkra a kiállítások rendezése során.
Hogyan értékeli a teljes 6 részes kiállítás sorozatot?
Az idei rendezvénysorozat fő értéke, hogy az elektronikus eszközök művészi alkalmazása további utakat, lehetőségeket mutattak fel. A kiállító művészek többsége már évek óta, gyakori résztvevője tárlatainknak. Az ő esetükben kikristályosodott, elmélyült, míves alkotásokkal találkozhatunk (Herendi Péter, Lévay Jenő, Kelecsényi Csilla, Sándor Edit, Kováts Borbála). Meghívott, honi és nemzetközi elismertségű művészvendégeink, mint Lux Antal, Mengyán András, Horkay István, ifj. Koffán Károly, Sós Evelin, Nagy Gábor György magas színvonalú művei tovább gazdagították a műfaji bemutatkozás palettáját.
Jelentős számunkra, hogy egyre több, valamelyik felsőfokú képzőművészeti intézményben (KME, MOME) nemrég végzett, fiatal művész fedezi fel rendezvényeinket és örülnek a megjelenési lehetőségnek. Pozitív az alkotások magas színvonalú technikai kivitelezése, minősége, és a művészi kifejezési módok árnyaltabb, gazdagabb, megjelenése.
Tapasztalataink szerint egyre nagyobb az érdeklődés úgy a művészek, mint a művészetszerető közönség részéről, a ?vegytiszta? elektrográfiai rendezvények iránt. Ilyenkor megmutatkozhat az elektrográfiai műfaj, a digitális képalkotás alakulása 3 éves terminusokban, ezzel előrevetítve a jövőbeni irányvonalakat is.
További információ: www.elektrografia.hu
Végh Nóra Judit
