Jovián György Munkácsy Mihály-díjas erdélyi magyar festőművész és grafikus. Művészete különböző korábbi stíluskorszakokra épül, leginkább az új eklektikához áll közel. A tárlaton filozófiai természetű mondanivalóját részletgazdag, finoman kimunkált festményeivel közvetíti a látogatók felé. A színek és a fények megfeleltetése, a fényképek bevonása és egy sajátos absztrakció teszi teljessé festői, grafikusi eszköztárát.
A képzőművészetben jártas író, Kölüs Lajos értelmezése szerint Jovián képein az univerzum részleteit keresi, és egyfajta rendbe fogja össze ezeket a részeket. A festő roncs- csendéletet és -tájképet alkot, nála semmi sem ok nélkül alaktalan vagy amorf. Formáival a tárgyak szubsztanciáját, a létezés sokszínűségét és elevenségét hangsúlyozza. A kiállításon szimbolikusan az emberi sorsok, helyzetek színes-fényes-barnaszínű roncstelepét láthatja a közönség.
A társkiállító Ingo Glass a világ egyensúlyi pontjait, az anyag súlytalanságát keresi-kutatja. Amit talál és felfed, a tér sokoldalúsága, függősége, határolt határtalansága. Glass művészetében csak a három alapidommal (kör-négyzet-háromszög) és a három alapszínnel (piros, kék, sárga) dolgozik. Kidolgozott forma-szín elméletében a Bauhaus olyan nagy mestereivel konfrontálódott, mint Vaszilij Kandinszkij vagy Johannes Itten. ?Számomra nem logikus, hogy a kör, amely az életet és a mozgást jelképezi, kék legyen. Az én koncepcióm szerint a kör piros. A művészettörténet idővel eldönti, kinek van igaza? ? nyilatkozta a Kultúra.hu-nak a művész.
A kis méretű plasztikák némelyikében benne rejlik a monumentális köztéri alkotás létrehozásának lehetősége is. Számos műben pedig nemcsak rejlik a lehetőség, de meg is valósult. A hatalmas szobrokról Ingo Glass így fogalmazott:
?Vannak szobraim Romániában, Magyarországon, Németországban és Szerbiában. Olyan is akad közöttük, amelyik 13 méteres. És hogy miért éppen 13 méter? Mert a 12 egy szakrális szám. 12 apostol volt, 12 hónap van egy évben. És mi van tovább? Hát +1 vagyis 13. Ilyesmikkel szeretek játszani.?
Ingo Glass szerint a szobor igazi jelentését meghatározott, vele összefüggésben lévő környezetben kapja meg, onnan kiemelve elveszíti jelentését, ?csak plasztika? lesz belőle, amelyből hiányzik a térrel, épülettel való kapcsolatnak köszönhető többlet.
?Ha kapok egy megrendelést egy nagy szoborra, akkor először megnézem a teret, sétálgatok, gondolkodom azon, melyik forma illik a térhez. Aztán készítek makettet, majd utána készül el a végleges kompozíció? ? mondta a művész.
Míg Ingo Glass művészete, letisztult ősi formákra épül, Jovián György munkáinak központi témája a felesleg és a hiány. Ennek ellenére mindketten a teljességet ábrázolják: Glassnál az egy sokszorozódik meg, Jovián halmazai pedig a sokaságot fogják egybe és bontják részleteire. Mindkét világ strukturált és alternatív, párhuzamos valóságként is felfogható. Átjárhatóságuk felfedezése teszi izgalmassá a kiállítást.
Kultúra.hu
http://www.ujmuveszet.hu/2016/06/a-forma-a-szin-es-a-ter-ingo-glass-plasztikai/
