Kardos Sándor több mint negyven évvel ezelőtt kezdett amatőr fényképeket gyűjteni: egyebek mellett feleslegessé vált régi fotókat, üveglemezeket és papírképeket szedett össze. Kollekciója az évtizedek alatt milliós nagyságrendűre bővült. A Hórusz Archívum címválasztása ősi mitológiára utal: Széth isten, a sötétség ura megöli Hórusz istent, a Napot, és szilánkokra töri a szemét. Thoth, az igazság és bölcsesség istene összeszedi a törmelékeket, és újjáteremti belőlük Hórusz szemét, ép látást ad neki.

Kardos Sándor szemléletmódja a teljességet célozza, valóságtöredékekből épít olyan képet, amit a privátfotó készítője – legtöbbször tudtán kívül – a vágyai projekciójaként alkot meg.

 „Az amatőrök kezén milliószámra készülnek fotográfiák, ahol hasonló jelenség állhat elő, remekmű születhet anélkül is, hogy ezt akár a fotós, akár a képen szereplő emberek észrevennék. A kiválasztás szempontjából pedig közömbös, hogy a mögöttes tartalom felismerése az exponálás előtt vagy után, esetleg évtizedekkel később jön létre” – fogalmazott az operatőr.

A tárlaton található mintegy félszáz fotográfia egyik legfőbb alkotóeleme a hiba, a tévedés vagy a véletlen rongálódás.

Utóbbi kidolgozási hibákból, esetleg szakszerűtlen tárolásból ered. Előfordulnak azonban olyan fotók is, melyeket a készítők utólag, szándékosan cenzúráztak – meglehetősen komikus módon – egy-egy nem kívánt, rossz emlékű személyt, régi szerelmest egyszerűen csak kivágtak a képről, letakartak vagy átsatíroztak.

A tárlat december 31-ig tekinthető meg a szegedi Móra-múzeum helytörténeti kiállítóhelyén.