A bányászat fellendítésére a király elrendelte, hogy ha magánföldesúri birtokon a jövőben bányát tárnak fel, a föld maradjon a régi tulajdonosé, sőt, az érctermelésből a királynak járó adó (urbura) egyharmadát is ő kapja. Az urbura a kitermelt ezüst 1/8-a, az arany 1/10-e volt, és ennek az egy harmad részét kapta meg a bánya tulajdonosa. A korábbi gyakorlat nem volt népszerű, mivel az uralkodó kisajátíthatta a bányát, és a földért cserebirtokot adományozott. A reform jótékonyan hatott a magyarországi bányászatra, sorra nyíltak a különböző tárlók Felvidéken és Erdélyben.