Az Árpád-ház kihalásával az államalapító Szent István koronájának tartott Szent Korona politikai töltésű jelképpé vált. A királyság uralkodó családoktól független létét jelképezte. Erőteljesebben fogalmazódott meg, hogy csak az a koronázás érvényes, amelyet a Szent Koronával, a székesfehérvári bazilikában, az esztergomi érsek végez. A koronát 1304-ben a trónkövetelő Vencel Csehországba vitte. Egy év múlva - miután elfoglalta a cseh trónt - átadta Ottó bajor hercegnek, aki ellenségeitől való menekülése közben hajszál híján elvesztette azt. Ottót 1307-ben Kán László erdélyi vajda elfogta. Elvette az újabb trónkövetelőtől a koronát, majd futni hagyta a herceget. Kán Lászlót a pápa legátusa, Gentilis bíboros bírta rá, hogy az ereklyét kiszolgáltassa. Így 1310. augusztus 27-én megtarthatták Anjou Károly harmadik és immár teljesen érvényes koronázását.
