?A Magyar Állami Népi Együttes soha nem félt a kihívásoktól? ? mondta el Kelemen László, a Hagyományok Háza főigazgatója. ?Olyan összefoglaló műsor, amely a teljes Kárpátalja kultúráját bemutatná, az utóbbi évtizedekben hiányzott a táncpalettáról. Azt a kihívást vállalta fel az Együttes, hogy ezt megcsinálja és a maga alaposságával kezdett neki a munkának. A tagok a helyszíneken gyűjtöttek, kapcsolatot tartottak az emberekkel. Reméljük, hogy ez az összefoglaló is a bartóki célt szolgálja, amelynek fő gondolata a népek testvériségének és békés egymás mellett élésének, a kultúrák kölcsönösen egymásra gyakorolt hatásának fontossága. Ezek a művészeti célok vezéreltek bennünket a produkció megvalósításának folyamatában. Reméljük, a magyarság megtalálja saját arcképét ezen a kárpátaljai családi fotón. Nagyon örülünk, hogy ez létre tudott jönni.? Mihályi Gábor, az Együttes művészeti vezetője kapja most meg a szót. ?Ez a műsor sokkal később született volna meg, ha néhány évvel ezelőtt az Ungvári Főkonzulátuson dolgozó magyar barátainknak nem jut eszébe, hogy elvigyék az Együttest nem csak Kárpátaljára, hanem Nyugat-Ukrajnába. Az ottani fogadtatás viszont felgyorsította ezt a folyamatot, hiszen például Ivano Frankivsk-ban hatalmas közönség előtt és óriási sikerrel játszottunk. Az egyik előadás szünetében azt láttam, hogy Szalonnát népes gyülekezet állja körül. Mint kiderült, a megyei néptáncegyüttesek vezetőit kivezényelték, hogy nézzék meg az Együttest. Teljesen el voltak hűlve. Azt kérdezték: ti úgy táncoltok, mint a parasztok?? Semmi balett, semmi akadémikus néptánc? Így aztán nem feleltünk meg a várakozásaiknak, mégis úgy tűnt, a folklórhoz való viszonyulásunk, az őszinteség, a hagyomány elementáris ereje értő kézzel a színpadra állítva utat talált a szívekhez. Az erdélyi és felvidéki hagyományt, ahogy magunk között szoktuk mondani, már ízzé-porrá koreografáltuk. A mostani műsor viszont egészen újszerű. A bartóki elveket követve sikerült elérnünk, hogy a produkcióban teljes természetességgel kövessék egymást magyar, román, cigány, ruszin, zsidó táncok. Azt gondolom, ez mégis több, mint egy élő leltár. Nem mozgó múzeumot szerettünk volna létrehozni, hanem egy élő impulzust, amely a városi embert is megérinti. Szerintem ez a műsor az azonos kultúrák egyöntetűségéről, az emberről, a lélekről és a mi történelmünkről szól.? Szalipszki Endre, a Beregszászi Magyar Konzulátus főkonzulja kifejtette: a konzulátus fontos feladatának tekinti a kulturális kapcsolatok ápolását és erősítését. ?Nagyszerű partnerre találtunk a Magyar Állami Népi Együttesben két és fél évvel ezelőtt, amikor a már említett, három helyszínből álló Nyugat-Ukrajnai turné szervezését kezdtük el közösen. Szalonnáról én is tudnék anekdotákat mesélni; az egyik legkedvesebb emlékem például a Lembergi Operaházban való fellépéshez kapcsolódik, amikor is a zenésznövendékek az előadás után követelték tanáraiktól, hogy úgy tanítsák őket hegedülni, ahogy az Együttes tagjai játszanak. Visszatérve a Nyugat-Ukrajnai turnéra: én ezt egyrészt missziónak, másrészt gesztusnak tartom. Misszió volt azért, mert a magyar kultúra ilyen magas szintű képviselete Magyarországnak szerzett hírnevet, ugyanakkor rendkívüli módon erősítette a 150-200 ezer főből álló kárpátaljai magyar közösséget. Amikor az ukrán vezetők és kulturális személyiségek sorban gratuláltak az előadáshoz, az ott lévő magyarok roppant büszkék voltak. Így azt láttam, az identitásukban is támogatja őket az előadás. A gesztus pedig különösen ebben az új előadásban lesz tetten érhető. Az ukránoknak ugyanis most nagy szükségük van a pozitív visszajelzésekre: bár nyugaton, a Kárpátalján béke van, az ország többi részén nem ilyen megnyugtató a helyzet. Ha ezek az emberek azt érzik majd, hogy szomszédjaik az ő kultúrájukat is érdemesnek tartják arra, hogy beemeljék a műsorukba, biztos vagyok benne, hogy a gesztus jó érzést vált ki bennük és ez az előadás sikeréhez is hozzájárul majd.? A kárpátaljai közönség körében a turné során leginkább Pál István ?Szalonna? érezte jól magát, aki szülőföldjére, Viskre tért ekkor vissza. ?Négy-öt éves korom óta részt vettem a magyar, ruszin, román népzenei gyűjtéseken? ? meséli Szalonna. ?Amit Önök majd a színpadon látnak, azt nekem volt szerencsém élőben megtapasztalni. Édesapám kutatótársaival rendszeresen indult gyűjtésekre, és amikor megismertem ezeket az elképesztően dinamikus zenéket, arra gondoltam: lehetetlen, hogy itt ne legyen élő néptánchagyomány. Ennek utána is mentünk többen, és amit gyűjtöttünk, abból úgy próbáltam összeválogatni a zenéket és a táncokat, hogy a homogén, összetartozó muzsikákban az egységre törekedjek. A kárpátaljai nemzetségek egytől egyig ragaszkodnak a saját hagyományukhoz, de soha nem tagadják meg a másikét. És az igazán csodálatos a bartóki gondolatban, miszerint csak úgy ismerhetjük meg magunkat, ha a szomszédainkat is megismerjük, hogy ezek az emberek ezt zsigerből tudják. Tehát az volt a célom ennek a sokszínű kultúrának a színpadra állításakor, hogy minden közösség hagyományait tartalmazza, mégis homogén legyen. Így, bár az előadás színes és sokfelé ágazó, mégis egy dologról szól: a közösség megtartó erejéről és a békés együttélésről.? ?A kész előadás nyitánya 3-4 percben antológiaszerűen végigvisz bennünket a műsorban megjelenített tájegységeken. Aztán a viski táncok következnek ? ezek azok, amelyeket ma elsőként láttak. Erre kapcsolódik rá a román tánc a Máramarosi-havasok tövében elhelyezkedő Szlatina település táncával kezdődően. A végén aztán megszólal egy román ének, amelyet egy ruszin körtánc éneke visz tovább harmonikával, ezt pedig egy zsidó imádság veszi át, amelyben megjelenik Kárpátalja nagyasszonya. Ő a műsorunkban Zrínyi Ilona megszemélyesítése, aki hosszú ideig védte Munkács várát, és a ruszinok, magyarok, románok mind hűséges katonái voltak, mind felnéztek rá. Ez a zsidó imádság egy nagyon puritán dal; egymagában szól az ének, de érezhető, hogy imát hallunk? ? mondta el a Kultúra.hu kérdésére Pál István ?Szalonna?. Bár a szerda délelőtti ízelítőn csak rövid idei gyönyörködhettek a műsorban a sajtótájékoztató résztvevői, biztosra vehető, hogy igen különleges élményben lesz része annak, aki a november 16-i, a Nemzeti Színházban tartandó bemutatóra vagy az ezt követő előadások valamelyikére jegyet vált. További információ a Hagyományok Háza honlapján érhető el.
Gangel Noémi
