Kecskeméten született 1791-ben, filozófiai és jogi tanulmányait 1813-ig folytatta, 1816-ban tette le az ügyvédi vizsgát. 1820-ig tevénykedett önálló ügyvédként Pesten, de emellett már foglalkozott a színházzal is.
A Második Pesti Magyar Játékszíni Társaság munkájába 1811-ben kapcsolódott be, mint fordító és dramaturg. Színház iránti szenvedélyét fűtötte a Déryné Széppataki Róza felé táplált elfojtott szerelme is. Korábbi éveiben még csak drámafordításokkal és lovagregények dramatizálásával foglalkozott, majd 1813-ban belefogott saját történelmi drámáinak írásába. Figyelemre méltó ebből az időből a Zsiska és a Jeruzsálem pusztulása című művei. Már felhagyott volna a drámaírással, amikor az Erdélyi Múzeum a kolozsvári Nemzeti Múzeum megnyitására drámapályázatot hirdetett. Beküldte a Bánk bánt, amit az utókor a fő művének tart, de az eredményhirdetésben meg sem említették a nevét ? több teória is létezik, hogy mi történhetett vele, de egyik sem bizonyított. Próbálta más színházakhoz is beadni a drámáját, de mindig elutasították.
Ügyvédi esküjét 1815-ben, a pest színtársulat feloszlása után tette le és Kecskemétre költözött. Utolsó színházzal foglalkozó munkája egy röpirat volt, amelyben a drámaírók magyarországi megélhetéseinek nehézségéről ír. 1826-ban lett Kecskemét főügyésze, így teljesen felhagyott az irodalommal. 1830-ban a kecskeméti városháza előtt halt meg szívrohamban 38 évesen.
A ?legelső nemzeti drámának? aposztrofált műve mellett a Zsiska és a Jeruzsálem pusztulása elhalványodik, az pedig, hogy kisebb költeményeket is írt, vagy, hogy fontos kutatásokat végzett Kecskemét történetében szinte el is felejtődik.
Forrás: wikipedia
