A katonai elhárítás újjászervezése a Kádár-korszak kezdetén
A katonai elhárítás kettős ? belügyi-honvédelmi ? alárendelődése és speciális feladatköre (a fegyveres erők, ezen belül a Magyar Néphadsereg, a Határőrség, a Belső karhatalom védelme a külső- és belső ellenségtől) mindig valamilyen megkülönböztetett státust eredményezett az államvédelem-állambiztonság szerkezetében. Ez nemcsak a magas létszámban, hanem a személyi állomány alacsony szakmai felkészültségében és teljesítményében is megmutatkozott. A forradalmat megelőzően az elhárítás állománya ? a zömében párttagokból szervezett ügynökséggel ? a kötelező párttagsággal rendelkező tiszti és tiszthelyettesi állományt figyelte, kevesebb figyelmet szentelve a külföldi hírszerző szervek és a magyar katonai emigráció esetleges tevékenységének és módszereinek.
A forradalom kezdeti napjaiban a központi állomány felderítést folytatott a tüntető tömegek között, majd főleg a VI. kerületi Izabella utcai központ környékén végrehajtott portyázásaik során, egy későbbi jelentés szerint: "ellenforradalmárokat, huligán elemeket fegyverzett le, vett őrizetbe". Október 28-án, félve az épület elfoglalásától, a titkos anyagokat teherautókra rakva a katonai elhárítás teljes vezetősége és a központi operatív állomány, mintegy 119 fő, bevonultak a Honvédelmi Minisztériumba.
Onnan azonban néhány nap múlva a Fő utcai katonai börtönbe szállították őket, ügyük kivizsgálásának indoklásával. November 4-én a Budapestet megszálló szovjet alakulatok szabadították ki őket. Ez a trauma, bár semmilyen bántalmazást nem szenvedtek el a fogva tartás néhány napja alatt, maradandó nyomot hagyott az elhárító tisztek lelkületében. A megszervezendő karhatalom egyik legkegyetlenebb századát alkották, amely a budapesti megtorlások mellett vidéken is számos helyen vett részt az atrocitásokban.
A karhatalmi feladatok mellett a HM Katonai elhárító törzs megalakításával (1956. november 8. ? 1957. január 15.) megkezdődött a hagyományos elhárítási feladatok végrehajtásához szükséges feltételek kialakítása, majd a HM II. Osztály felállításával (1957. január 15. ? május 1.) a katonai kémelhárítás újjászervezése és az ügynöki helyzet felmérése is.
Az előadásban ? a fentebb már említettek mellett ? az újjászervezett BM II/1. (Katonai Kémelhárító) Osztály 1957?1962 közötti szervezetét, működését mutatják be, hangsúlyozottan a nyugati hírszerző szervezetek, a budapesti katonai attasé hivatalok felderítő akcióit, a "belső reakciós és ellenforradalmi erőknek" tulajdonított tevékenységeket. Természetesen érintik a változó feladatoknak megfelelő ügynökség kialakításának, vezetésének nehézségeit, illetve a vezetői állomány jellemzőit is.
A katonai kémelhárítás belső titkait nem kifecsegve annyit azonban már most is elárulhatunk, hogy a szervezet állambiztonságon belüli "lekicsinylő" megítélése a vezetők és a beosztottak munkájáról ezen időszakban sem változott meg radikálisan. Az, hogy ezen megítélés a Kádár-rendszer évtizedeiben módosult-e, már egy másik Történelmi KávéháZ témája lehet.