"Mi minden akar Széchenyi István gróf lenni? Híres katona akar lenni, minden rendjellel kitüntetve, s minden hírlap révén nevezetes". Ezeket a sorokat önkéntes katonaként való jelentkezésének tizenkettedik évfordulóján írta a harmincadik életévéhez közeledő gróf a naplójába, amikor még arról álmodozott, hogy mint generális fogja befejezni az életét.
Rendkívüli életútja azonban másként alakult és a legnagyobb magyarként Széchenyi István közel két évszázada áll az egymást követő nemzedékek figyelmének középpontjában. "Ám a Széchenyi-kép nem lehet teljes, ha nem mutatjuk be gazdag életművének szerves részét képező, eszmevilágának fontos elemét alkotó nézeteit a honvédelemről, az ország védelemről és a hadügy szükséges reformjáról. Alakjának korszerű ábrázolása is elképzelhetetlen, ha életútjából nem tárjuk fel és nem mutatjuk be legendák nélküli, tizenhét és fél éves korától harmincnégy éves koráig tartó katonaéletének históriáját" - áll a múzeum közleményében.
A fiatal Széchenyiben a ragyogó karrierbe vetett hitet csak fokozta tiszti pályafutása első időszakának alakulása. 1809 áprilisától 1815 decemberéig a magyar nemesi felkelés vezérkarában, a 7. huszárezredben és az 1. ulánusezredben főhadnagyként, Schwarzenberg tábornagy, főparancsnok parancsőrtisztjeként, az 5. huszárezredben első lovasszázad századparancsnokaként szolgált. Részt vett az 1813., 1814. és 1815. évi hadjáratban. Személyes bátorságával határozottságával, parancsnoki képességeivel és kezdeményezéseivel futárküldetéseivel és haditetteivel kitűnt a győri, a drezdai, a nollendorfi, a liebertwolkjeitzi, a wachaui, a lipcsei csatában és más harcokban. Többször megsebesült.
Katonai érdemeiért kitüntették az orosz Szent Vladimír-rend IV. osztályának lovagkeresztjével, a szardíniai Szent Móric- és Lázár-rend lovagkeresztjével, a nápolyi Szent Ferdinánd-rend lovagkeresztjével és az osztrák Hadseregkereszttel.
Ács Tibor: Katonaként is magyar. Zrínyi Kiadó, Bp., 2009. 240 o.
