Az óbudai Lajos utcában legfrissebben felújított 10 emeletes panelház egyedi kékfestő motívumaival nem csak magára kívánja irányítani a figyelmet, hanem a szomszédságában megbúvó egykor világhírű Goldberger textilgyárnak állít különleges emléket. A többgenerációs családi vállalkozás sikertörténetét a Budapest Art Week programsorozatán belül, az Óbudai Múzeum szervezésében A Goldbergerek öröksége, főszerepben Goldberger Leó, a textilgyáros zseni című tárlatvezetésen ismerhették meg az érdeklődők.
A család már ekkor jómódú lehetett, hiszen a II. József által előírt kötelező német vezetéknév választásakor a Gold - arany előtag felvételét választották, pedig ezért külön fizetniük kellett. Óbuda egyik közeli szőlőhegyét nevezik Arany-hegynek- Goldbergnek. A morva Perec Belából így vált textilgyáros dinasztiaalapító Goldberger Ferenc. Óbuda, amely ekkor mezőváros volt, szívesen fogadta a zsidó letelepedőket, hiszen ők - ellentétben a földművesekkel, szőlőtermesztőkkel - pénzben fizették az adót. Budán, a szabad királyi városban ez idő tájt nem is lelhettek otthonra zsidó betelepülők.
Goldbergerék a textilkereskedés után a gyártás mellett is hamar elhatározták magukat, kékfestő műhelyt alapítottak. Ferencet az elsőszülött fiú, Sámuel követte a manufaktúra élén, aki gyárkiváltságért folyamodott 1841-ben a Helytartótanácshoz. 1834-től gépesítették a minták nyomását, munkásokat alkalmaztak. A Goldbergerek a magyar iparfejlesztés ügye mellé álltak, sőt a nemzet ügye mellé is, az 1848-as forradalmat és szabadságharcot ruhaanyaggal támogatták.
Kísérletező szemléletüket jellemzi, hogy bevezették az olajnyomásos technikát is, amellyel sokszínű, tarka szövetet lehetett előállítani. A sikeres vállalkozást maga Ferenc József is meglátogatta.
A kiegyezés évében nemességet is kap a család, és jogosulttá válik a Buday előnévre. Címerükbe az erénnyel, munkával mottót választják, amely valóban illik életfelfogásukra. Ferencet Bertold fia követi a vállalkozás élén, aki tovább modernizál és bővít. Elismertségüket mutatja, hogy a millenniumi iparmű-kiállításon már nem kiállítóként, hanem zsűritagként szerepeltek.
Bertoldot a családi hagyománynak megfelelően legidősebb fia, Antal követte a vállalkozás élén, korai halála után pedig testvére, Leó kerül a cég élére. Az új cégvezető jogi doktor, aki nem készült gazdasági pozícióba, de hamar kiderült rátermettsége. Világvállalattá fejlesztette az egykori kis családi műhelyt. Művelt, széles látókörű, jó vezetői érzékű, nyitott ember volt, aki a közügyek mellett - tagja volt a Nyugat kiadójának is - a politikai életben is közszereplő, befolyásos ember volt.
A textilnyomó műhely mellett fonodát és szövödét is alapított, létrehozva ezzel egy vertikális termelőüzemet, vagyis a terméket teljes egészében - a pamutszál megfonásától a színezett, nyomott mintás ruhaanyag elkészítéséig - maguk állították elő, nem függtek tovább a beszállítóktól. Leó, külföldi tanulmányutakra küldte tehetséges beosztottait, a korábban Párizsban vásárolt kollekciókat felváltotta a saját tervezésű minták sora.
Goldberger Leó támogatta a textiliparitervező-oktatás elindítását. A gazdasági válságok alatt pedig rendkívül olcsón vásárolt minőségi textilgépeket, amelyek a válság lecsengése után szép hasznot hoztak számára.
Vállalkozókedvét, nyitottságát dicséri, hogy szakítani mert a pamutfonalak egyeduralmával. A németországi Bemberg cég által kínált, új műanyag szál előállítási jogának megvásárlásával forradalmasította az öltözködést. Parisette néven előállított selyemszerű anyagával az arisztokrata luxust tette elérhetővé a közember számára.
Marketingérzékére vall, hogy két, népszerű színházi produkció szponzorálása révén a pesti lányok az ünnepelt színésznők - Goldberger gyárban gyártott -selyemköntösét keresték az üzletekben.
Leó a budapesti ipari vásárokon is igyekezett mindig valami újat, meglepőt bemutatni: Bauhaus stílusban építtetett óriási pavilonja jelentős visszhangot váltott ki. Több mint 50 országgal kereskedett, öt kontinensre szállították termékeit, még Ausztráliával is kereskedelmi kapcsolatban álltak.
Politikai befolyását erősíttette, hogy a kormányzó fia, Horthy István a Goldberger gyár igazgatótanácsában vállalt szerepet, a kormányzónak pedig kártyapartnere volt. Talán túlságosan is bízva pozíciójában nem hallgatott az intő jelekre, sőt a figyelmeztetést sem vette komolyan, sérthetetlennek gondolta magát. A német megszállás másnapján elvitte a Gestapo - mint utóbb kiderült - pénzszerzés céljából -, a családtól 100.000 dollár váltságdíjat követelve dr. Buday Goldberger Leó életéért. Hiába volt azonban hatalmas vagyonuk, ennyi készpénzzel nem rendelkeztek, felesége nem tudta megvásárolni férje életét.
A sors iróniája, hogy Goldberger Leó vesztét saját előrelátó gazdasági megfontolása okozta, hiszen minden pénzét gépek felvásárlásába fektette, a pincéjében kicsomagolatlan svájci textilgépek sorakoztak. Mauthausenbe került, a tábor felszabadításának napján hunyt el.
A Goldberger gyár aranyideje véget ért. A háború után Leó fia, Antal vette át az irányítást. 1948-ban a gyár az államosítás sorsára jutott. Tovább folyt a termelés, a Goldberger alapokon a megváltozott piaci igényeket követve működött a gyár egészen a 70-es évekig, ezután egyre kevésbé eredményesen egészen a rendszerváltást követő megszűnéséig.
Az 1975-ben létrehozott egykori textilmúzeum tárgyait az 1960-as évektől kezdték gyűjteni, elsősorban a magyarországi textilüzemek tárgyi emlékeiből. A múzeum végül 1986-ban Budapesten, a 13. kerületben nyitotta meg kapuját. 1991-ben az akkori épület új funkciót kapott, így a múzeum ideiglenesen bezárt. 1992-ben a Textilmúzeum Alapítvány megszerezte a Goldberger gyár műemlék épületeit.
Az egykori családi vállalkozás legrégebbi épületében nyílt újra 1999-ben a múzeum. Az intézményt a működtető alapítvány 2012-ben Óbuda-Békásmegyer Önkormányzatának ajánlotta fel, amely azóta Goldberger Textilipari Gyűjteményként teljes átalakítás után, modern, 21. századi terekkel és kiállítással az Óbudai Múzeum fenntartása alatt áll.
A 2013 őszén nyílt, többszörösen díjnyertes kiállításon ismerkedhetünk meg a Goldbergerek és a vállalkozás történetével.
