Juronics Tamás, Czár Gergely és Kurucz Sándor közös alkotása tartalmi és formai szempontból is érdekes kísérlet, amelyben az alkotók narratíváktól mentesen jelenítik meg a mai társadalom konfliktusait.
Juronics Tamás koncepciójában színnel jelöl embereket, akiket a színpadon más színű emberekkel hoz relációba. Az angolban a „blue” szomorúságot is jelent, mely – mint a címmel is jelölt hangulat, – mutatja az alkotók reakcióját az őket körülvevő világ globális állapotára. Egy pillanatra a blues zene is megjelenik a darabban. „Miközben vallási, faji különbségek, kisebbségi jogok, politikai nézetek harca egyre erősebb, az adott kérdésekről alkotott véleményeink megfogalmazása egyre nehezebb és veszélyesebb. Ha a gondolatainkat meg merjük fogalmazni, abban a pillanatban »beszíneződünk«, bekerülünk egy skatulyába, ahova valójában egyáltalán nem tartozunk. Furcsán elveszni látszik a szólásszabadság lehetősége, mert ugyan mondhatod a magadét, de ha így teszel, akkor biztos, hogy kategorizálnak. A politika diktálta színek mentén akarnak megjelölni, miközben az ember, az egyén sokkal összetettebb mátrix. Az internet és az utca vált a politikai pártok szavazóvadász csatározásának színterévé, ami azonban megmérgezi az emberi viszonyokat, a mindennapokat, és »kékké, vagy nem kékké« válunk tőle.”
A szegedi társulat művészeti vezetőjét az is érdekelte, hogy a Blue vendégkoreográfusa, Kurucz Sándor sajátosan ösztönös, nyers mozgásrendszere ki tudja-e a táncosokat billenteni a – képzettségük és rutinjuk okán – számukra könnyű sablonokból.
Juronics Tamás célja, hogy új impulzusok szerepeljenek az előadásban. Kurucz Sándor az urban stílust emelte be a Blue mozgásanyagába: „Nem csak a táncosok, hanem én is sok újdonsággal találkoztam az alkotófolyamat során. Egymásra hatottunk, egymástól tanultunk. Jóllehet, számukra szokatlan irányba indultunk el, mégis kifejezetten jól vették az új utakat. Eddig is nyitott volt a világnézetem, a közös munka során azonban tovább tágult. A végeredményben minden alkotónak szerepel az élete, abban bízom, hogy a nézők is megtalálják majd benne a saját történetüket.”
Czár Gergely nem először szerepel társalkotóként az együttes előadásaiban. Mint mondta, ahogyan a nézőket is szabadon hagyják következtetni a Blue-ban szereplő szituációk kimenetelére vagy azok jelentésére, úgy a három koreográfus az alkotásban ugyanezt a metódust használta. Szabadon, viszonylag egymástól függetlenül, mégis közös gondolatiságot képviselve dolgoztak, azután az elkészült részeket összedolgozták. „Rengeteg kérdés, valamint olyan szituációk erősödtek fel a világban, amelyekben az emberek nem tudnak komfortosan mozogni és senki nem találja a fogódzót. Egy globális problémahalmaz közepén vagyunk, és ez egyre csak romlani látszik, ennek következtében felerősödnek a bennünk lévő belső zajok. Jómagam is sokat gondolkodom, rágódom a problémákon. Magamat, a saját gondolataimat keresem és minden dolog igazságát próbálom felfejteni. A jelen helyzetben való evickélésünk generálta azokat a gondolatokat, amelyeket beleszőttük a darabba.”
A kiindulógondolatok kapcsán számos szituáció merült fel az alkotókban, melyek során a csoport és az egyén, vagy a több csoport különbségéből kialakuló konfliktusokat ábrázolják.
Nem konkretizálnak, nem akarnak történetet megfogalmazni, vagy véleményt formálni, szimplán a tánc absztrakciójával élve problémákat vetnek fel. Érzeteket, érzelmeket színpadi szituációba helyeznek, ezek halmazából hozzák létre a táncjátékot. Hol egymástól függetlenül koreografálnak, hol összebeszélve sok kicsi etűd egymásba kapcsolódó, vagy éppen független egységét rendezik össze. Juronics Tamás úgy fogalmazott, hogy mint sok más darab, úgy a Blue is elszabadult, mostanra a maga útját járja és mindazon gondolatok fölött, amelyeket társkoreográfusaival érleltek, a „kék tartalom” saját formát öltött. „Egyetemesebb tartalom is érzékelhető a darabban: az ember küzdelme legbelsőbb énjének szabadságvágya és a külvilág által kosztümszerűen rárakott, szabályozott létezés közötti kettősséggel.”
A produkciót – Nanine Linning The black paintings című alkotásával együtt – kétrészes bemutató során láthatják majd a nézők. Az eredeti, december 4-re tervezett premier a járványügyi intézkedések miatt házi főpróbává alakult. Pataki András igazgató arról tájékoztatott, hogy a társulat bemutatója nem marad el, csupán tolódik. „Számolunk azzal, hogy ez a vírus jelen van, de bízunk benne, hogy hamarosan vége lesz a járványnak. Sok közös gondolkodás, egyeztetés zajlik arról, hogy a terveink mikor és hogyan tudnak megvalósulni. Optimista forgatókönyvvel számolva a bemutatót január végére tettük át. Aktívan kihasználjuk a lehetőséget és gőzerővel dolgozunk, próbáljuk a produkcióinkat, hogy ha nyit a világ, készen álljunk az előadásokra.”
Mint sok más együttes, így a Szegedi Kortárs Balett is szerepel az online térben. December folyamán az ünnepre, a gyermekekre koncentrálva a könnyedebb, mesésebb darabokon lesz hangsúly: a Diótörőt és a Hamupipőkét juttatják el a közönséghez. A fennmaradó decemberi előadások streamelése szintén a tervek között szerepel.
Fotó: Graziano Bongiovanni
