A Crowded Universe címet viseli az új lemezetek. Minek köszönhető ez a sejtelmes elnevezés?
Andynek (Andrew Hefler, ének ? a szerk.) sok olyan szövege van, amelyet csak úgy megírt, dallam nélkül, vagy amelyeket szótöredékekből rakott össze. Amikor címkeresésre kerül a sor, kinyitja a noteszét, és választ valami albumhoz illőt. Ehhez a lemezhez is volt öt-hat javaslata, és végül a Crowded Universe-t fogadtuk el. Az utolsó pillanatban derült ki egyébként, hogy a lemezen nincs is ilyen dal, ezért akkor próbáltuk meg belekombinálni valamilyen dalszövegbe. Kb. két héttel ezelőtt született meg az a dal, amelyikbe végül bekerült ez a rész. A cím egyébként valami nagyon sűrű, nagyon zsúfolt dologra utal, nekem ezért tetszik ? és passzol is a lemezhez, hiszen az is ilyen lett, akárcsak az előző, amelybe szintén sok mindent akartunk beletenni. Ami a lemez koncepcióját illeti: ugyanaz, mint eddig. Olyan dalokat írtunk, amelyek közel állnak a szívünkhöz. Ez mindössze annyival egészült ki, hogy most van köztünk basszusgitáros Bata Pisti személyében.
Hiányzott a basszusgitár hangzása?
Igen, ugyanis a dalok elkezdtek mozgalmasabb, táncosabb irányt venni, és egyszerűen nem lehetett a hangszerelésből kihagyni. Meg igazából, ha ő nincs, akkor nekem kell játszani a basszust, úgy viszont az egyik kezem foglalt. Most, hogy csatlakozott a zenekarhoz, szabadabban tudok más hangszerhez nyúlni vagy hangszínt állítani, így színesebb lesz az egész produkció.
A te hangszered igen különleges darab, egy Hammond-orgona ? egyedi hangzásvilággal, korai történettel. Mi fogott meg benne?
Ez összetett kérdés, ugyanis a zene mellett a műszaki dolgok is nagyon érdekelnek. Az elején természetesen a hangja fogott meg, már akkor, amikor még a nevét sem tudtam. Később alkalmam nyílt kipróbálni, utána pedig vettem is egyet. Mikor megvolt, jöttem rá, hogy folyamatos felújítást, építgetést igényel, hiszen régi hangszer, a legtöbbet az ?50-es, ?60-as években készítették, 1975 óta pedig egyáltalán nem gyártják a régi fajtát, csak az elektronikus és a digitális változatot. Időközben ezért nemcsak játszani tanultam meg rajta, hanem megszerelni is. Örök dilemma számomra, hogy úgy dolgozzam-e a jobb a hangzáson, hogy többet és többet gyakorolok, vagy úgy, hogy építem, javítgatom a hangszert.
A kettőt egyszerre kell művelni, gondolom. Ám az orgonához hasonlóan a lemezt is jól fel kell építeni, amihez most segítséget is hívtatok. A produceri feladatokat ugyanis e lemez kapcsán Ligeti Gyuri (Zagar, We Are Rockstars) látja el. Hogyan került a látókörödbe?
Ahogy én, Gyuri is játszik a Random Tripben, és egyszer végigbeszélgettünk egy Pécsről Budapestre tartó utat egy koncert után, hajnalban. Furcsa volt, mert én nem szoktam ennyit beszélni, főleg nem ilyen korán. Akkor vált világossá, hogy egyféleképpen gondolkozunk a zenéről, és Gyuri azt is elmesélte: foglalkozik keveréssel is. Szöget ütött a fejembe: az előző lemeznél az volt a legnagyobb bajom, hogy rám hárult az ezzel járó felelősség, pedig nem is igazán értek a keveréshez. Sőt ahhoz sem, hogy egy trendi felvételnek hogyan kell szólnia, mik a műszaki követelmények, hova kell tenni a mikrofont, vagy milyen effekteket, milyen beállításokat kell használni. Ez nagyon fontos, ugyanis hamar ki lehet szaladni a stílusból. Az előző lemez jól szól ugyan, meg tudom hallgatni, de nem túl karakteres. Ezen próbáltunk változtatni, szerintem sikerrel. Most Gyuri kezébe vette az efölötti irányítást, ami jó érzés, hiszen nem hangerőkön, arányokon vitatkozunk, hanem zenei terminusokban tudunk beszélgetni, és még a stúdiózásnál is besegített. Nagyon kreatív volt a közös munka.
A dalok sorrendjébe is beleszólt?
Nem, azt Andyvel ketten visszük. Andynek remek érzék van a sorrendíráshoz, a koncertek setlistjét is ő rakja össze, ha pedig kitalált valamit, együtt vitatjuk meg.
Azt mondtad, a cím valami sűrű, zsúfolt dologra utal. Mi a helyzet a lemez dalaival ? a stílusok is keverednek?
Igen, vannak funkos, soulos dalok ? ez a régi vonal, hozzám ez áll közel. Most azonban lesznek elborultabb, pszichedelikusabb számok is az albumon, ami folyamzene inkább: ugyanaz a pár akkord megy körbe-körbe percekig. Nekünk ez teljesen újszerű, ugyanakkor rendkívül érdekes. Kicsit ráuntunk arra, hogy szerkezetet építünk a daloknak, ezért születtek ezek a homogénebb dallamok: ugyanaz a zenei alapanyag, de közben mindenki improvizál. Ettől kicsit szabadabb lett néhány szám, jól elüt a többitől. Nekem tetszik.
A december 4-ei lemezbemutató koncert egyik attrakciója lesz, hogy videóklipet is fogtok forgatni közben.
Bizony. Alig van videónk, ezen szeretnénk változtatni, sőt jövőre azt tervezzük, hogy csak klipeket készítünk, ha kijön egy új dal, akkor is videóval fogjuk megjelentetni. Rá akarunk erősíteni a vizuális tartalomra, a december 4-ei lesz az első lépés. Ami egyébként annyira friss, hogy még azt sem tudjuk, melyik dal alatt forgatunk. A közönségnek is meglepetés lesz. (nevet)
Aki esetleg lemaradna a december 4-ei koncertről, az se szomorkodjon: december 30-án az Instantban meghallgathatja a fiúkat.
(Fotó: Benke Hunor)
