Kelemen csodája

A szerző egy korai meséjét tarthatjuk először kezünkben a Pagony Kiadó jóvoltából. A Kéményseprő Kelemen a hatvanas évek egyre sűrűsödő városi forgatagába röpít vissza bennünket, miközben a föld és az ég határán, háztetők és kémények között találjuk magunkat a mese főszereplője, Kelemen mellett.

Ki ne ismerné például Boribon, Annipanni, Kippkopp, A Csúnya Kislány, A kockásfülű nyúl, a Laci és az oroszlán-sorozatok főszereplőit? Marék Veronika az elmúlt ötven év számos ikonikus mesekarakterének megálmodója, aki nemcsak a mesék szövegvilágát, hanem vizuális miliőjét is megteremtette.

Népszerű képeskönyveiből és meséiből animációs és diafilmek, bábelőadások, kreatív foglalkoztatófüzetek és társasjátékok készültek. E mesék talán egyik leghangsúlyosabb közös vonása, hogy olyan témákat, kérdéseket és problémákat jelenítenek meg, amelyekkel a környezetével, társaival és önmagával ismerkedő kisgyerekek nap mint nap szembesülnek. Így többek között azt, hogy miként, minek vagy kinek a segítségével győzhetjük le a félelmeinket, milyen sokféleképpen segíthetünk másoknak, hogyan fogadjuk el másságával együtt a másikat – és ezzel együtt tulajdonképpen önmagunkat is –, mennyire fontos a barátság és az összetartozás vagy hogy mi módon gondoskodhatunk egymásról.

Letisztult, egyszerű történetek ezek úgy a képi, mint nyelvi világukat tekintve, melyeknek gerincét a harmónia megteremtése, újbóli meglelése vagy megtartása adja.

Marék Veronika több mesesorozatában visszatérő helyszín a város. A kockásfülű nyúl vagy A hétpöttyös autó jellegzetes városi történet. Betekintést nyújtanak a forgalmas mindennapokba, ahol az emberek sokasága sűrű utcákban sorakozó magas házak rejtekében éli életét, miközben sóvárognak a csodák után és arra, hogy ők is véghezvihessék a saját csodáikat. A Kéményseprő Kelemen ugyan sok szempontból eltér e két mesétől, hiszen célközönsége már a nagyobb, ovi utáni korosztály, de ez a mű is városi történet, amelyben ugyancsak nagy szükség van csodára.

A Kéményseprő Kelemen egyik kiemelt szereplője maga a város, amely oly sok embernek ad otthont. Nemcsak egyszerű helyszín, ahol megtörténnek az események; olyan, mintha lelke volna, miközben teret és otthont ad a benne élőknek.

Kelemenről, a mese főszereplőjéről nem sokat tudunk meg. Homályban marad az élete, a családja és a múltja. Szőke a haja, de a koromtól feketének tűnik. Egy tiszta szívű fiú, aki kéményseprőként a város beavatott ismerője, olyan helyeken mozog, ahova az emberek már nem jutnak el, csak a galambok. A legmagasabb épületek tetején fordul meg, ahonnan kicsinek látszik az egész város az apró bogaraknak látszó emberekkel, és az égbolt is másnak mutatkozik, hiszen Kelemen előtt mintha nem maradnának titkok, ahogy a magas házak tetejéről egyszerre mindent lát.

A mesében ő az egyetlen, aki meghallja a szélkakas vészjósló jelzését, és meglátja a közeledő sötét viharfelhőket, mint ahogy a házak között mit sem sejtő emberek sokaságát is, akik, ha lecsap a vihar, nagy veszélybe kerülhetnek. Ugyan nem tudjuk meg, igaza van-e a babonának, mely szerint ha valaki kéményseprőt lát, annak szerencséje lesz, azt viszont végigkövethetjük, hogyan próbál Kelemen segíteni a járókelőknek, akiket a vihar kitörése előtt az utcán lát.

Marék Veronika meséje a csodák születésének története.

Egy olyan ember segít a város lakóin, akit nem vesznek észre, hangját nem hallják meg. Szimbolikus, hogy a kormos kalapot, amely tulajdonképpen megmenti őket, túl koszosnak tartják ahhoz, hogy felvegyék a földről. A vihar haragjától megmentett városlakók még csak nem is tudják, hogy valaki éppen megmentette őket, hiszen Kelemen láthatatlan marad számukra. Az emberek, amint érzékelik a veszélyt, ösztönösen a saját bőrüket óvva keresnek menedéket.

Mégis megszületik a csoda, mert Kelemen eléri, hogy a veszélyhelyzetben az emberek felemeljék tekintetüket az ég felé, és ne csak a saját gondolataikba merüljenek.

A mese az egymásra és a társra találás csodás története is.

Végigkövethetjük a kék ruhás lány és Kelemen elé gördülő akadályok leküzdésének mozzanatait.

Az ember alkotta város ellensúlyozásaként fontos szerepe van e mesében – akárcsak úgy általában Marék Veronika meséiben – a természet erőinek, illetve annak, hogy a szereplők mennyire ismerik fel a természet jelzéseit és történéseit. Ebben a vonatkozásban tulajdonképpen a mese főszereplőjének ébersége menti meg a város lakóit, amikor észreveszi a vihar rohamos közeledtét. A maguk elé bámuló városlakók közül csupán a kék ruhás lány emelkedik ki, aki a többiekkel ellentétben felveszi Kelemen kormos kalapját, kedvese keresése során segítségül hívja a galambokat, és kifinomult érzékkel figyeli a természet jeleit.

A Kéményseprő Kelemen varázslatos képi világát Szegedi Katalin dinamikus illusztrációi teremtik meg.

A teljes cikk a MeseCentrum oldalán olvasható.