Egy héttel korábban, október 2-án is volt utcai demonstráció a vásárvárosban, mintegy 10-12 ezer résztvevővel. A nyugati tudósítók Berlinbe eljutott beszámolói szerint a megmozdulás békésen zajlott, ám a hazafelé tartó tüntetők egy részét a mellékutcákban várakozó rendőrök brutálisan összeverték és előállították. Ennek hírére döntötte el e sorok írója, az MTI akkori berlini tudósítója: 9-én elutazik Lipcsébe megnézni az újabb hétfői demonstrációt és az esetleges rendőrattakot.
Az utóbbinak annál is nagyobb volt a valószínűsége, mert október 6-án a Leipziger Volkszeitung (a megyei pártlap) leközölte egy helyi munkásőrszázad tagjainak felháborodott levelét. Az illetők azt írták: elegük van abból, hogy hétfőnként "lelkiismeretlen elemek" arra használnak ki egyházi rendezvényeket, hogy "államellenes provokációkat" hajtsanak végre. "Ha kell, fegyverrel a kézben is megakadályozzuk ezeket az ellenforradalmi akciókat, és megvédjük a kezünk munkájával létrehozott szocialista vívmányokat" - hangzott a nyílt levél.
A szokásos hétfői forgatókönyv a Szent Miklós templomban tartott könyörgő istentisztelettel és áhítattal kezdődött. A magyar újságírók - az MTI mellett a Népszabadság berlini és a Magyar Nemzet moszkvai tudósítója (utóbbi Mihail Gorbacsovot "kísérte" el Berlinbe az NDK 40. évfordulós ünnepségeire) - nem férnek be a zsúfolásig telt templomba, több száz érdeklődővel együtt kint várakoznak. Röviddel 19 óra előtt vége az áhítatnak, a résztvevők kiáramlanak a templomból. Már a szűk belvárosi utcákon is egyre többen állnak be a menetbe. Felejthetetlen élmény a tudósító számára, ahogy a házfalak fölerősítve verik vissza a tüntetők kórusban skandált felhívását: Auf die Strasse! (Ki az utcára!), és Schliesst euch an! (Álljatok közénk!).
Mire a tömeg kiér a belvárost övező széles körútra, már több ezren vannak - és a létszám egyre növekszik. Egy felüljáróra felszaladva e sorok írója 50-60 ezer főre becsüli a tömeget, amely kórusban követel utazási szabadságot, demokratikus választásokat, többpártrendszert. Közben újra meg újra felhangzik a jelszó, amely a vértelen keletnémet forradalom "védjegyévé" vált: Wir sind das Volk! (Mi vagyunk a nép!) - és akik a nevünkben kormányoznak, azok végre hallják s hallgassák meg a mi szavunkat!
A történethez tartozik, hogy az autóból kiszállva és a Szent Miklós templom felé tartva a magyar újságírók számos rendőrségi teherautót látnak a mellékutcákban várakozni, egyikük föllebbent ponyvája mögött pedig fölfegyverzett rendőrök és munkásőrök kuporognak. A három tudósító (mindnek családja, gyerekei vannak) megfogadja: az első lövés hallatán rohanás vissza az operaház mellett leparkolt Golfhoz, és irány Berlin - hősi halott egyikük sem akar lenni.
Erre azonban nem kerül sor. A demonstráció békésen zajlik le, a rendőrök és munkásőrök - a Leipziger Volkszeitungban közölt fenyegetés dacára - nem avatkoznak be. Nyugati sajtóhírek szerint maga Erich Honecker fogta vissza a "pekingi megoldás" mellett kardoskodó keményvonalasokat a kommunista párt Politikai Bizottságában. "Lasst sie gewähren" (Hagyjátok őket békén) - mondta október 9-én kora este a lipcsei munkásőrség és rendőrség parancsnokának telefonon.
Az est egyetlen negatív mellékzöngéje, hogy a 21 óra tájban kocsiba szállni készülő magyar tudósítókat rendőrjárőr igazoltatja, majd kiutasítja Lipcséből. E sorok írója magyarázatot követel, elvégre semmi törvénybe ütközőt nem követtek el. A Volkspolizist azonban nem ad magyarázatot, és a nevét sem hajlandó megmondani. Az MTI munkatársa mindenesetre felírja a rendőrségi Wartburg rendszámát meg az intézkedő közeg rendfokozatát, és közli: panaszt fog tenni a berlini külügyminisztérium illetékes osztályán.
Kedden meg is írja a beadványt, amelyet szerdán átnézet egy német barátjával (aki mellesleg Pécsett végezte el az orvosi egyetemet, és akcentus nélkül beszél magyarul). Este épp a szöveg letisztázásán dolgozik az MTI-irodában, amikor a keletnémet tv-híradóban beolvassák az állampárt Politikai Bizottságának nyilatkozatát. A szöveg "az egész társadalomra kiterjedő konzultációt" ajánl "a ma és a holnap megoldandó kérdéseiről", ide sorolva a demokratikus párbeszédet, a teljesítményeket tükröző bérezést és a külföldi utazási lehetőségeket - csupa olyan téma, amely tavasz óta szerepel az NDK-beli ellenzéki és alternatív csoportok követelései között.
A tudósító ennek hallatán fiókjába süllyeszti a beadványt, elégedetten nyugtázva, hogy végre cselekvésre szánták el magukat a Politikai Bizottság "betonfejei", akik május (a kozmetikázott helyhatósági választások) óta konokul elzárkóztak a csírázó ellenzék párbeszédet sürgető követeléseitől. Rá egy hétre, október 18-án lemond Honecker, nyomában számos, eladdig elmozdíthatatlannak tűnt politikai kövület. November 4-én félmillió ember vesz részt a berlini Alexanderplatzon a gyülekezési és a sajtószabadság védelmében rendezett demonstráción, öt nappal később pedig megnyílik a 28 éven át áthatolhatatlan berlini fal.
