Kazetták jönnek-mennek, de a bakelit marad: lehetnek a CD-k praktikusabbak, kompaktabbak, de egy LP-be beruházni mégis csak mást jelent. Nem is elsősorban az esztétikáról van itt szó, bár tagadhatatlan: minden bakelitlemez már önmagában is művészi alkotás, ráadásul formájával, színének vagy textúrájának megváltoztatásával már régóta kísérleteznek is a zenészek, így igazítva a klasszikus fekete korongot saját ízlésüknek megfelelőre. Ám ami még fontosabb: ebben a digitális korban a vinyl-formátum a minőségnek egyfajta igazolása is. Bármilyen szép is a mai, folyamatosan fejlődő, szinte határok nélkül mozgó zenei világ, az, hogy szó szerint bárki közzé teheti az interneten a saját dalait, nem tette könnyebbé az eligazodást, vagy azt, hogy az ízlésünknek megfelelő irányzatban megtaláljuk az áhított színvonalat. Egy-egy LP azonban hosszú évtizedeknek szól, súlya, hagyománya van.
A Warner Classics 2016 februárjában jelentette meg LP-verzióban Nigel Kennedy és a Kroke mára legendássá vált kelet-európai kalandozását, az East Meets East című lemezt. A brit hegedűművész Krakkóban, Lengyelország ?művészeti fővárosában? akadt össze még a kétezres évek elején a Kroke-ot alkotó három zenésszel, Jerzy Bawoł-lal, Tomasz Kukurbával és Tomasz Latóval. Együttműködésükből egy, Kelet-Európa zenei hagyományait bemutatni kívánó, impozáns projekt született, amelyben olyan művészek működtek közre, mint Natacha Atlas, Mo Foster vagy a Krakkói Filharmonikusok.
No, de mit keres Nigel Kennedy, a klasszikus területről induló hegedűvirtuóz ebben a klezmer-ízű környezetben? Krakkó szűk utcáit Kennedy jól ismeri: lengyel származású felesége és a Lengyel Kamarazenekar is, amelynek sokáig művészeti igazgatójaként tevékenykedett, ehhez az országhoz köti. Krakkóban ismerkedett meg a Kroke együttessel is. A zenekarnak a dél-lengyelországi városhoz való tartozását már a tagok által választott név is kifejezi, jiddis nyelven ugyanis magát a települést hívják így. Kennedy és a Kroke együtt valami olyat kívántak létrehozni, amely épp annyira lengyel, mint amennyire kelet-közép-európai: gazdag zenei múltból építkező, sajátos olvasztótengelyben létrejött muzsikát, amelyet nem bánt az idő, és amelyben jól megfér egymás mellett a számtalan, különböző irányokból érkező hatás.
Munkájuk eredménye 14 dal lett: hét ezekből saját szerzemény, hét pedig tradicionális zeneszámok feldolgozása a zenekar szájíze szerint. Így kapott helyet a korongon az Ederlezi, az Ajde Jano című szerb népdal vagy a macedón Jovano Jovanke átdolgozása is. A balkán hangulat olykor klezmerbe csap át, de érezni a cigányzenei hagyomány mélyen futó nyomait is: Nigel Kennedyék körutazásra visznek a régióban, amelyben ők maguk, úgy tűnik, nagyon is otthon érzik magukat. Meglátogatjuk így Kazimierzt, a krakkói régi zsidónegyedet is, csak azért, hogy a Tribute to Maria Tănase már Romániában találjon minket. Az album legizgalmasabb részei talán mégis a zenészek saját szerzeményei: a gyönyörű Lullaby for Kamila vagy a One Piece című, klezmeralapú Kroke-szám.
Két darab bakelitkorongba karcolva ennek a tartalomnak mintha még nagyobb lenne a súlya: hangzása hozzá sem hasonlítható a laptopok hangszóróiból kiszűrődő, a kényelem okán legtöbbször előnyben részesített zenei élményhez. Úgy tűnik, az LP-knek mindig megmarad majd a hűséges rajongói bázisuk: olyan zenehallgatói réteg, amely (főleg különleges, maradandó hatású lemezek esetén) ragaszkodik majd ahhoz az élményhez, amelyet csak a bakelit képes nyújtani.
Egy kis ízelító a lemezből:
Bővebb információk: magneoton.hu/Termek/East_Meets_East_Nigel_Kennedy_2_LP
Képek: warnerclassics.com
Kolonics Réka
