Lovasi András színpadi munkásságának mindig is része volt, hogy a zeneszámokat felkonferálja, ami egy "műfaj a műfajban"-feladat ? az ősszel Pécsett induló könnyűzenei egyetemi képzés tanrendjét összeállító szakemberek szíves figyelmébe ajánlom ?, itt is ésszerűen oldotta meg: a közönséggel minden körülményről tudomást véve kommunikáló zenész rövid és gyors felvezetőket mondott, a tiszta játékidőt nem rabolva. Annak ellenére, hogy felismerhető szándékuk szerint a legismertebb dalaikat adták elő, a szó eredeti értelmében költőibb (ami nem szépelgőt jelent, hanem hagyományos költői eszközök használatát, amit, juj, a magyartanárok szoktak megtanítani) számokat is eljátszottak. Így például a Teremőr című dalt is, amelynek a szövegére ? persze nem ez az egyetlen ? még mindig, sokadik hallgatásra is képes vagyok figyelni, meglehet, nemcsak azért, mert a zenét kevésbé tudom értelmezni.
A zenekar koncertközönsége az utóbbi időben, ahogy a Kispál és a Borz formáció vége felé is, nemcsak tizen-, és huszonévesekből állt, hanem a könnyűzenei koncertekhez képest viszonylag több nénit és bácsit vonzott. Ehhez képes most kifejezetten fiatal közönségnek játszottak, aminek egy idő után ? ha nem is az életkor, de a kamaszbáj meghatározta ? utánozhatatlan lelkesedése elért a színpadra is, és a komoly rutinnal fent elkezdett koncert a végére ettől telítettebbé vált. Közben bemutatták a hobbizenekar kísérletező szinti-popos munkáinak egyikét, amellyel az Eurovíziós Dalfesztiválra készülnek ? dehogyis, egy alkalmazottkritikai dolgozatot ugrálhattunk végig, kritikátlanul.
