- Nem tudja megérteni, hogy engem irritál, ha idegenek érnek a bőrömhöz ?
- Miért nem az urát tapperolja?
- Elhányom magam a szájszagától.
Ezt a három mondatot sikerült a kedvencek listájára gyűjtenem szombat este, a Savaria Történelmi Karnevál legnagyobb eseményén, a fáklyás felvonuláson, melyen egyébként ezer jelmezes produkál Jordán Tamás felvezetésével. Normális esetben ezt tekinthetnénk óriási népünnepélynek, ám ahhoz űrkapszulából kellett volna nézni a menetet, vagy mint a VIP-k, a Városháza erkélyéről. A harminc perc alatt elvonuló forgatagban azonban úgy alázzák egymást az emberek, hogy azt már perverz hallgatni is, de egy tizenéves hölgyemény hisztériás rohamot kap a hóna alá beszuszogó (azaz ennyivel alacsonyabb) lakos miatt.
A másik cirkusz sem rossz, sőt, nagyvonalú profikkal van tele. Lévén történelmi karnevál, melyet a várost alapító Claudius császár (jó ideje a leendő helyi színházigazgató, Jordán Tamás) vezet fel bigán, ilyen és olyan légiók sorjáznak, Vesta szüzek liktorokkal, szenátorok, pankrátorok után a magyar történelemből látunk élőképeket, szerencsére csak kiragadott részleteket. Csallóközi lovasíjászok, meg a helyi magor egylet íjászai vezetik fel az árpádsávost, itt teljesen helyén is van, aztán a műsorfüzet szerint Kelemen Zsolt lovasharcost István király udvartartása és Koppány udvara követi - köszönet érte a burgenlandi magyarok színjátszó körének. Ha jól számoltam, a kora középkort megidéző katonai hagyományőrzők közül zuhant az egyik szereplő akkorát, hogy az aszfalt adta a másikat, így jár, aki ijesztgeti a tömött sorokban pipiskedő nézelődőket.
 |
A reneszánsz kor legnagyobb vicce egy feketére festett hajú szereplő, aki egyszerre tekintette magát Mátyás király és Zámbó Árpy imitátornak (az ÉS-ből lestem el, hogy ezt ipszilonnal kell írni), ebben a blokkban léptek fel az egyházashetyei zörejbrigád tagjai is, a Waldorf Iskola mutatványosai, valamint hastáncosok, kígyónők, meg a lenyűgöző tehetségű Pavane zászlóforgatók Szegedről. A barokkra néhány kosztümből ráismerhettünk, a gólyalábasokról már valami másra gondoltunk, a moldvai népzenészekkel és a karnevál "iparosaival" végződő menetet pedig nyugdíjas biztonságiak zárták.
Apropó, iparosok: a mindenhonnan ismerhető fesztiválgagyi itt is felütötte a fejét természetesen, megtaláltuk, hogy hol van még akkora arcátlanság az árképzés terén, mint Kapolcson, megtaláltuk azt az embert, aki hat mócsingról bebizonyítja, hogy csirke, hogy 20 deka, hogy étel, és ezért indokolt 1200 forintot fizetni, valamint kifogtuk az összes taxist, akinek véletlenül egyszerre nem jó a taxiórát is vezénylő elektronikája, vagy mi.
A tippelős játékot a szabadban folytattuk: ki hitte, hogy a Szent Koronával felbutított csattogós lepkéért (magyar termék) van, aki fizet háromezer forintot. De legalább minden lobogó a helyén volt a történelmi karneválon. A kisstílű tolvajokon átnézve látszott is mind. Jól.
 |
