Dr. Nagy Gábor Tamás, I. kerületi polgármester köszöntötte a megnyitóra érkező, szép számú közönséget, majd a kerület polgárát és művészét, Vinczellér Imrét méltatta, akit személyesen egy évtizede ismer. A festőt olyan példaképek, csodálatos mesterek nyomdokain lépdel, mint Borsos Miklós és Tóth Menyhért. A két különböző stílusú jelentős mesteren kívül római tanulmányút, Turner festészete, ausztráliai utazás befolyásolta művészetét, és fontos számára a polgári, családi hagyomány.
Valójában azonban nem lehet elemeire szétbontani Vinczellér Imre képeit ? szürreális képalkotásról van szó, ami arra is utalhat, hogy többet fejeznek ki, mint amit a valóságban láthatunk. Ezzel a szürrealizmussal nem a felismerhetetlenségig torzítja, hanem megtisztítja a valóságot, és a lényeget próbálja megmutatni. A klasszikus zenei képzettséggel rendelkező festő Bartók és Kodály portréin, zenei ihletésű képein és hangszerábrázolásain fedezhetjük fel ugyanezt az absztrakciót, mellyel esszenciálisabban hatol a valóságba.
Jókai Anna megnyitójában a festőművész díjait és nemzetközi elismeréseit sorolta fel, mint a marseilles-i Grand Prix, vagy az itthoni Príma-díj, és Kalocsának, szülővárosának kitüntetése. Ki kell emelni az olyan művészeinket, akik hegyikristályként ragyognak ki a kavicsok közül. Az ősi nemesi családból származó festőnek egyik legfőbb ihletője a klasszikus zene, és az írónő nagy alázattal gondol a társművészetekre. A zene és a kép a nyelv ismerete nélkül is eljut az emberekhez, az írót viszont köti az anyanyelve. Ezért irigylésre méltó a művészeti ágak keresztezése, ugyanakkor óriási felelősséggel is jár. A harmadik évezred embere vagy ráébred, hogy a magasabb spirituális életben keresse az élet értelmét, vagy szakadékba zuhan. Új forrást kell keresni a szellemi gondolkodásban, kiépíteni a művészetkedvelő közönséget, gondolkodásra késztetni. Ebben segítenek ezek a képek, melyben alkotójuk megpróbál szellemi kontaktust teremteni, egybevonni zenét és képet.
Kodály és Bartók zenéjére Magyarország a jövőt alapozhatja. A zenét képbe is lehet foglalni, mint Vinczellér Imre teszi. Meg kell alkotni, amit az ember lelke diktál, hogy ha már nem leszünk, elmondhassák, volt egy olyan Magyarország, ami kiváló művészeket adott a világnak. Ma a világ minden pontján találunk olyan művészeket, tudósokat, akikről tudjuk, magyarnak született, és emlékeiben ott egy falu, egy akácfa. Az alkotásban isteni segítségnek is része van: ?társszerzővel dolgozunk? ? fogalmazta meg szaknyelvi humorral Jókai Anna.
Csodálatos dolgokra képesek a hangszerek, egy hegedű, zongora, de csak akkor, ha van olyan hozzáértő, aki megszólaltassa. Egyszer majd szárnyalhatunk, hiszen az ember erre vágyik, és egyelőre ezt a zene élvezete közben érzékelhetjük leginkább: hogyan lehetne kibontakozni az anyagi világból, és feljebb jutni. A zenei inspirációkon kívül a kiállításon találkozhatunk Vinczellér Imre tűzmadár képeivel, és a madár a zene mellett egy másik szárnyaló szimbólum. Sztravinszkij azonos című műve mellett eszünkbe juthat Assisi Szent Ferenc, akihez visszatértek a madarak, és a művész, aki önmagát égeti el, amikor egy művet megalkot. Vinczellér Imre ?Concerto? (Bartók) festménye érzékelteti, hogy aki a káoszt átrendezi teremtéssé, az a művész.
A megnyitón zenei közreműködőként Maróth Bálint gordonkaművész Bach Csellószvit tételeiből hallhattunk felemelő részeket, majd a kiállítás megtekintésével, kötetlen beszélgetéssel folytatódott az est. A festővel beszélgetve megtudhattuk, lakásában egykor Zathureczky Ede hegedűművész élt, amit később tudott meg, miután odaköltözött.
Csanda Mária
