Egy-egy szempillantás elég, hogy hosszú családi legendák éledjenek újjá, s ha ez kevés, a fénykép legfőbb tulajdonsága közt említhető, hogy időutazásra és térkalandozásra egyaránt képes. Nádasdy Ádám nemrég megjelent kötete szintén erről győz meg.
A Fortepan megalakulása óta hiánypótló feladatot tölt be a magyar fotográfia megőrzésében és az emberi emlékezet tartósításában. Nádasdy Ádám író, költő, műfordító, nyelvész nem szorul bemutatásra, olyan felbecsülhetetlen érdemeket szerzett, mint például a Shakespeare-darabok vagy Dante Isteni színjátékának (olvashatóvá) fordítása.
A nemrég Aegon Irodalmi Díjban részesült Nádasdy legújabb kötete a Fortepan száz kiválogatott fotójához írt kommentárokat tartalmaz 1890-től 1989-ig. A kötet előzménye, hogy a Kossuth Könyvkiadó vezetője, Kocsis András Sándor megkereste a költőt, hogy az évekre lebontott, Horváth Edit kiválogatta fotókból válasszon magának egyet-egyet, s azokhoz írjon rövid szöveget.
Az eredmény több mint bámulatos. Az egymást kronológiai sorrendben követő képek Nádasdy optikáján keresztül szerteágazó világokat nyitnak meg. A költői fantázia produktuma, hogy a képen nem látszódó, kitakart vagy valamiért lemaradt dolgok mélyen benne vannak a szövegben, tovább bővítve a képről alkotott elképzelést. Nádasdy könnyed stílusban megírt, rendkívül okos, anekdotakedvű, személyes hangvételű szövegei Magyarország különböző színeváltozásai közt tett kalandozásra hívnak, visznek el.
Nádasdy számos „mozgóképet” választott. A fotókon hídépítést, épülettatarozást látunk, a még folyamatban lévő készülést ő egészíti ki, a félig látható mesét ő fejezi be. S mert valósággal és történelmi adatokkal dolgozik, bizony, nem minden meséje végződik pozitívan. Egy valamirevaló magyar mese különben sem a jó befejezésről híres.
Ha valaki eddig nem látta volna, most megismerheti a József Attila újratemetésén készült fotót. A költő maradványait barátai Balatonszárszóról hozatták fel Budapestre, hogy a Kerepesi Temetőben kapja meg végső nyughelyét. Ezt hivatott bemutatni az esőben készült kép, ma már történelem
„Bámulatosan konzervatív (ne kerteljünk: régimódi) a verselése, szonettek, rímek, a haza sorsa, a szellem és a szerelem. De ezt kifogyhatatlan tehetséggel adja. Isten nyugosztalja. (Még kétszer újratemették.) Isten éltesse sokáig!” – írja a szerző.
„Életem egyik nagy élménye volt az 1988-as tüntetés az erdélyi falurombolás ellen, egyáltalán Erdély ügyében, és persze áttételesen a diktatúra és a kommunista uralom ellen” – olvassuk a Hősök terén készült, utolsóelőtti képnél, s eszünkbe juthat, a magyar történelem következő fejezetei sem adtak okot túl sok derűre. A fotón ez még nem látszik, ezen a fotón még süt a nap.
A Nádasdy-album ugyanúgy a miénk, akár a Lánchíd vagy a rendszerváltás. Kár lenne lemaradni róla.
Nyitókép: Mozgó újságosstand Budapesten 1962-ben. Forrás: Fortepan, adományozó: Budapest Főváros Levéltára.
