Képeslap Kisvárdáról 3.

A hétfő kardinális kérdése, hogy hol a határa az interaktív színháznak, a keddi szakmai összejövetelen is megkerülhetetlenné vált. Ezen belül is, hogy vegzálhatja-e a színész a nézőt. Mindez akkor jött elő, amikor a Székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház Katonák, katonák című előadásán inzultus érte az egyik nézőt. Zalán Tibor darabjában katonák lepik el a kisvárost, akik óvás-védésre hivatkozva bekvártélyozzák magukat a helyi böllérhez. A tizedes meg a többiek egyszerre udvariaskodnak és erőszakoskodnak, jótanácsokat osztogatnak és aláznak, majd ölnek és ellehetetlenítik az egész szomszédságot. Az előadás első percében megterített asztal mögé szorítják az első sort, és végig érzékeltetik a közönséggel: részese az előadásnak. Mindez addig tolerálható, míg a szünetben a katonákat játszó színészek nem kezdenek el ugyanúgy viselkedni a nézőkkel, mint a darabbeli szereplőkkel. Üvöltve terelnek ki minket, és tanácstalanná válnak, amikor egyikünk ellenáll. A legnagyobb hibát ott követik el, amikor az utasításokra egyáltalán nem fogékony ellenállót erőszakosan a székébe lökik.

 

A fesztivál állandó közönségének bejáratott helyei vannak. Például kihagyhatatlan napi programmá vált egy kis ez-az a pornócukrászdaként emlegetett helyen. A nevet a szado-mazó bőrruhába öltöztetett nőfiguráról, a farkát kalappal takaró chippendale fiúról és a párzó katicáról kapta, amelyek mind-mind színezett mandulamasszából készültek. Az édes kis pajzán figurák bájosan bújnak meg a Micimackó, a nyuszi és a kisvirág marcipánok mellett. A kávé és sütemény-felhozatal pazar, a fagylaltra sem lehet panaszunk, bár napok óta röhögünk és nincs gusztusunk megkóstolni a Red Bull ízű Ciao Bimbót.