"Ha mondhatjuk, hogy az architektúra az épített-térré tett filozófia, lélek és gondolat, akkor azt is, hogy az ennek lényegét megmutató fotográfia, mindezt képpé teszi. Lucien Hervé különössége ebben rejlik" - írja Csizek Gabriella, kurátor a XX. századi építészet egyik legjelentősebb fotósáról. És mennyire igaza van.
 |
| Lucien Hervé |
"Mindazt, - ami meghatározta választásait, életminőségét, lázadó személyiségét, új szabályokat alkotó, igazságkereső magatartását - megjeleníti műveiben. Egy velük. Nem kívülről ábrázol, hanem belülről érez. Nem létezik számára élettelen világ: mindig az életet keresi és találja meg kőben, fémben, formában, térben. Számára egy lakóház, egy templom, egy utcarészlet, az ember, az élet közvetett vagy közvetlen jelenlététől kap értelmet, rendszerint konkrét személy ábrázolása nélkül, vagy számtalanszor árnyékként megjelenő alakokban" - folytatja a Mai Manó Ház művészeti vezetője.
"A szép az utcán hever"- vallotta Hervé, akiről Le Corbusier egyszer azt mondta, hogy a fotóművész képein át azt is meglátta az épületeiben, amit addig nem. A tavaly júniusban, 97 éves korában elhunyt francia-magyar fotóművészre emlékezik a Mai Manó Ház nagyjából száz képpel július 3. és szeptember 7. között.
