88 művész 100 munkáját szerezte be az első évben a Gyűjtemény. Hogy ki gazdagodott ez idő alatt, a kortárs képzőművészet vagy a KOGART, az sokára fog kiderülni. Mindenesetre a vállalásban megjelölt évi 100 műtárgy több, mint az éves állami vásárlás egésze. A minőséget egy független szakértői zsűri garantálja. A rendszer úgy működik, mint az állami múzeumoknál, de itt a magántőke minden forintjához jár feleannyi adófizetői forint. Ebből épül a kollekció. Az eljárást tavasszal a szakma felháborodása fogadta, de a művészek lázadása végül elmaradt - az anyag szépen gyarapodott a kortárs képzőművészeti élet nagyjainak, elismertjeinek és ígéreteseinek munkáival. Közben kitört az utóbbi fél évszázad legnagyobb pénzügyi világválsága, és az alig megrendülő műtárgypiacon kiderült, hogy a művészet a XXI. században is értékálló, hosszú távú befektetés.
Jól teszi a KOGART, hogy év végén közszemlére bocsátja a döntések eredményét, bemutatja, milyen irányban gondolja támogatni a képzőművészetet. Jó látni, hogy Almásy Aladár finom szürreális lapjaitól FeLugossy szarkasztikus asszamblázsáig milyen széles a paletta; hogy Szotyory László melankolikus belső tájai, Várady Róbert metafizikus látomásai, Barabás Márton kollázsai, Lengyel András könyvműve, a tavaly meghalt Csernus Tibor vásznai és Kelényi Béla leírása, amelyben Bálint Istvánnak egy 1982-es Bercsényi Kollégium-beli akcióját rekonstruálja, ugyanolyan erős része a kollekciónak, mint Kondor Béla Dózsa-sorozata vagy Lossonczy Tamás, Csáji Attila, Fehér László korábbi és frissebb munkái. Az összeállítás jelentős része erős anyag, markáns kép a kortárs képzőművészeti gondolkodásról, az egészen fiatalok és a már klasszikus idősek részvételével. Az arányok még nem egyértelműek, de ez a gyűjtés kezdeténél még nem is lehet cél.
