A Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus azzal a céllal írta ki a pályázatot, hogy olyan kortárs képzőművészeti alkotások kerüljenek a partnerséget vállaló városok utcáira, tereire, amelyek az "utca emberét" próbálják megszólítani.
A pályázaton résztvevő városok - Debrecen mellett Dunaújváros, Győr, Miskolc, Pécs, Szeged és Szombathely - utcáin, terein e héttől két héten át láthatók, kipróbálhatók a public art alkotások.
Eger belvárosában, az utcatáblák alatt a látók számára csupán színes félgömbökből álló táblák láthatók. Abonyi Alma projektje a köztünk élő vak és gyengénlátó embertársainkra kívánja felhívni a figyelmet úgy, hogy nekik segít a tájékozódásban, a látóknak pedig vizuális élményt nyújt. A színes félgömbök ugyanis nagyított Braille-írássá állnak össze. A táblák letapogatható magasságban jelölik az utcaneveket, így a gyengénlátók valóban értékes információkhoz juthatnak.
A Dobó téren, az Eger-patak hídjáról letekintve különös vizuális élményben lehet részünk: 25 darab, különböző méretű, átlátszó műanyaggömb, a belsejében kevés vörös folyadékkal mozog a víz felszínén. Sipos Marica buborékjai a híd vonalában felhalmozódnak, a szél és a patak folyamatos mozgásban tartja őket.
Popovits Zoltán az Egészségház és a Klapka utca sarkára tervezett művével az urbanizációs problémákra és a természetvédelem aktualitására hívja fel figyelmünket: az akció keretében fiatal fát ültet, amit magas téglafallal épít körbe. A falon bronz tábla hirdeti: védett fa. A rejtőzködő alkotás alapvető emberi gesztusra hívja fel a figyelmet, a pusztuló természet megmentésére mozgósít.
Az Eszterházy téren, valamint a Rákóczi út elején a helységnév-táblákhoz hasonló fehér táblával találkozhat az arra járó. Rajta az egyértelmű felirat: elnézést. A magyar közéletben a bocsánatkérés igencsak ritka dolog, nem mindennapos "rutin". De ki is kér elnézést és kitől? Sugár János elgondolkodtat.
