Képző

Álmodó gyár

Archív 2012. június 15.
Még címet sem kapott a látványosság, annyira természetesen fakad a térbeli és történeti aurából. A negyedet működtető kft. vezetője, Márta István rendező néhány apró látványelemmel ? melyek valóban alig észrevehetők ? éjszakai térinstallációt komponált. A hozzá tartozó tárgyakat Tresz Zsuzsa színpadi látványtervező, a képzőművészeti alkotásokat a Pécsi Tudományegyetem Doktori Iskolájának hallgatói készítették, a kiállítás létrehozásában az üzemeltetést vezető Komor István is részt vett. Nekik köszönhető, hogy aki éjszaka besétál a Zsolnay Negyed Pirogránit udvarára, az a színpompás Zsolnay-csempékkel díszített ?cifra kémény? tövében egy játszók nélküli színjátékban találja magát.
 

Az árkádok alatti ablakok belülről megvilágítva látni engedik a kisebb égetőkemencék száját, melyekben egy-egy fadeszkán otthonokra jellemző dísztárgyak sorakoznak: kerámia- és porcelán nippek, ócska kacatok, műanyag szuvenírek, vegyesen a régiek és a közelmúltból származók. Töredezett vitrindíszek, csupa értéktelen, hasznavehetetlen giccs. Mégis mindenki ezekkel a tárgyakkal szelídíti meg az otthonát, ettől lesz a szoba, a tér a miénk, ezzel őrizzük meg kalandjaink emlékét.

 

Most ezek a személyes tárgyak kerültek az egykori gyár elhagyott kemencéibe. A céget felvirágoztató Zsolnay Vilmos árnyát látjuk elsuhanni, aki folyton a kemencék körül sündörgött, még forrón látni vágyta az onnan kikerülő csodálatos tárgyakat. Az ő szecessziós mesterművei helyén a rejtelmes megvilágításban, a málló téglarakások mélyén most különös módon ezek a megunt kacatok is a szépséghez való ragaszkodást jelentik. Néhány rózsa, egy vöröses fényben fürdő belső térrészlet, lebegő székek, kifinomult fényhatások helyezik az egész kompozíciót teátrális közegbe.

 
A kemencesor végén, az üresen álló hatalmas üzemi terekben a PTE festő kurzusának művészeitől látunk munkákat. Varga Rita két videóinstallációja vízcsobogás hangjával tölti meg az udvart, a nagyméretű táblaképek ? Fodor Pál, Hatházi László, Tóth Miklós, Márton Enikő, Tasi Eszter, Katharina Roters, Horváth M. Zoltán művei ? a földszinti üveghomlokzat egy-egy ablaktábláját foglalják el. Mögöttük pedig feltárul maga a csupasz téglafal, a falakba beépített míves kerámia kámeák, felül az emeleti ablaksor mögött színes fények világítanak meg egy-egy falszakaszt ? és a megejtő látványban kivirul a gyár.
 

Élettel telnek meg a régen elhagyott terek, titokzatos szépségek bontakoznak ki. A látogató csak áll az üres udvar közepén, figyeli a rég nem működő gyár belső életét, ráhangolódik a kívülről csak megsejthető, pompás belső terek varázsára és jó ideig mozdulni sem képes onnan.