Legyőzhetetlen hadvezér és kegyetlen ember volt a herkulesi erejű Kinizsi Pál
Ötszázharminc éve, 1494. november 24-én halt meg Kinizsi Pál, Mátyás király legendás hadvezére. Kinizsi kiváló, csatát sosem vesztő hadúr és ritka kegyetlen ember volt, emlékét számos utca és köztér, egy szikla és egy hozzá hasonlóan kemény teljesítménytúra őrzi.
A vakmerőségéről és testi erejéről híres Kinizsi Pál életének első feléről kevés hiteles értesülés maradt fenn. A személye köré szövődött mondakört Mátyás király olasz történetírója, Antonio Bonfini alapozta meg, akinek leírásából egy szegény paraszti sorból felemelkedő hős alakja bontakozik ki: „Kinizsi Pál alacsony sorból származott, gabonaőrlő szárazmalomból került a katonasághoz, s először Magyar Balázs alatt szolgált. Vezetéknevét szülőfalujáról nyerte. Hallatlan lelki és testi erővel bírt; termete, izmai, tagjai Herculeshez tették teljesen hasonlóvá. Apja malmában nevelkedett. Minden segítség nélkül emelte fel a földről gyakran a malomkereket, olykor a boroshordót, melyet a szekér is alig tudott elvinni. Birkózásban legyőzhetetlen. A katonáskodás alatt Magyar Balázs annyira megkedvelte, hogy nemcsak a legnagyobb katonai tisztségekre emelte, de látva vitézségét és hűségét, még leányát is hozzáadta feleségül.”
Kinizsi 1431-32 körül születhetett, az bizonyos, hogy nevét először 1467-ben említi Mátyás király egyik rendelete, s 1467 és 1472 között Máramaros ispáni tisztségét töltötte be. Az 1468-as és 1471-es csehországi hadjáratok során bizonyította rátermettségét, többek között olyan sikeresen portyázott, hogy a Mátyás táborát ostromló csehek maradtak ellátmány nélkül, és végül nekik kellett békét kérniük.
Hűségéért 1472-ben Hunyadi Mátyás neki adományozta Nagyvázsonyt a hozzá tartozó birtokkal együtt. Kinizsi nemcsak a harctéren bizonyult tehetségesnek, hanem birtokai vezetésében is: ekkoriban alakították ki a négy kisebb toronnyal védelmezett várat, amelynek belső udvarát emeletes palotaszárny övezte, sarkában várkápolnával, míg bejárata elé ágyúk elhelyezésére alkalmas kapuvédőművet (barbakánt) emeltek – ez a korszak egyik legmodernebb technikájának számított. Kinizsi kolostort és templomot is építtetett a pálos szerzetesek számára, birtokain malmokat létesített, nagyszámú jobbágyságának szervezett munkája jelentős bevételekhez juttatta.
A király 1477-ben Temesvár és a délvidéki tartományok ispánjává nevezte ki, két évvel később az alsó részek főkapitánya címet adományozta neki, így tizennégy vármegye kormányzását látta el, s miután 1480-ban feleségül vette Magyar Balázs lányát, Benignát, Mátyás hozományként Somló várát is neki adta. Kinizsi délvidéki tevékenysége nemcsak a törökellenes küzdelmek során is kiemelkedő fontosságú végvár- és utánpótlásrendszer megalapozása miatt volt jelentős: a feldúlt határ menti területekre nagyszámú szerb lakosságot telepített be, akik részt vállaltak a gazdaság újraindításában; az ortodox vallású szerbek szabadon gyakorolhatták vallásukat, és papjaikat is magukkal hozhatták.
A népnyelv megőrizte híres győzelmi táncát, amelyet a legenda szerint két karjában és fogai között is egy-egy törököt tartva ropott a harcmezőn. 1480-ban csaknem harmincezer fős sereggel tört be Szerbiába, és területeket foglalt vissza a töröktől, majd 1482-ben Szendrőnél is győzelmet aratott, ezzel jelentősen megerősítve a Magyar Királyság déli pozícióit.
Mátyás 1490-ben bekövetkezett halála után ígéretével ellentétben nem a király természetes fiát és kijelölt utódját, Corvin Jánost támogatta, politikai befolyását II. (Jagelló) Ulászló trónra jutásának érdekében használta fel. Az országnagyok az 1490 tavaszán tartott rákosi országgyűlésen a trónról lemondó nyilatkozatot írattak alá Mátyás fiatal és tapasztalatlan fiával. Corvin János ezt néhány nappal később támogatói biztatására semmisnek nyilvánította, majd csaknem hétezer fős seregével, a kincstárral és a Szent Koronával dél felé indult. A herceget Kinizsi és Báthori vette üldözőbe, és 1490. július 4-én Csontmezőnél vereséget mértek rá, biztosítva Ulászló uralmát.
Kinizsinek hamarosan újra hadba kellett szállnia, 1492-ben a király megbízásából ő számolt le Mátyás egykori fekete seregének zsold nélkül maradt maradékával, amely a Délvidéken kezdett erőszakos fosztogatásba. Élete végén ismét a török ellen harcolt, 1494-ben megmentette Nándorfehérvárt, amelyet német helyőrsége át akart játszani a töröknek, az árulókkal kegyetlenül leszámolt. Nem sokkal később szélütést kapott, de ez sem tudta megakadályozni abban, hogy hordágyról vezetett serege betörjön Szerbiába. Ostrom alá vette a török kézen lévő Szendrő várát, eközben halt meg 1494. november 24-én.
Holttestét egy szarkofágban a nagyvázsonyi Kinizsi-vár kápolnájában helyezték el, amelyet 1708-ban sírrablók feldúltak. A Nemzeti Kastély- és Várprogram keretében 2023-ban felújították a nagyvázsonyi várát, ahol megtekinthető a hadvezér három eredeti figura alapján rekonstruált sakk-készlete is. Tatay Sándor nagy sikerű ifjúsági regényt írt róla, emlékét őrzi számos utca és köztér, teljesítménytúra és a somlói Kinizsi-szikla, valamint egy róla elnevezett, de ma nem gyártott sörféle.
