Toulouse-Lautrec a bordélyok, kabarék és szalonok botrányhőse volt
„Nem irgalmazok a szemölcsöknek” – írta Henri de Toulouse-Lautrec francia képzőművész, és valóban: a valóságot, a kabarék és mulatók fülledt világát örökítette meg, de valósága mégis maga volt a varázslat. A posztimpresszionizmus mestere 125 éve, 1901 szeptemberében hunyt el.
Nemcsak a szemölcsök iránt nem érzett irgalmat, de a képmutatás és a prüdéria iránt sem, és következetesen lépett fel az akadémizmussal szemben is. Plakátjai nemcsak kabarékat, zenés-táncos eseményeket hirdettek, hanem magát az 1890-es évek Párizsát, az abszint méregzöld színében csillogó Belle Époque korszakát. Azt az évtizedet, amikor a plakátjai olyan népszerűek voltak, hogy a párizsiak elkérték azokat a plakátragasztóktól.
Ebben az időben Lautrec már egész Európában, sőt az Egyesült Államokban is ismert volt, és nemcsak plakátokat, de színházi díszletet is rendeltek tőle. A Moulin Rouge fekete harisnyás táncosnői, az éjszaka bohócai és prostituáltjai a 20. századi populáris kultúra ikonikus motívumai lettek. Az akadémizmust maga mögött hagyó Lautrecet magával ragadta a montmartre-i művészvilág. Megismerkedett Degas-val, Pissarróval, Manet-val és Cézanne-nal, és egyre nagyobb hatást tett rá az impresszionizmus.
De nemcsak a mámort, a csillogást rajzolta meg, hanem az éjszaka árnyoldalait is, a bordélyok, a kitaszítottak világát. Éppoly bejáratos volt a nyilvánosházakba, mint a művészszalonokba, így szociografikus pontossággal tudta megmutatni a testüket áruló nők világát, de őt nemcsak az érzékiség érdekelte, hanem az arcokból kiolvasható sorsmintázatok is.
Az arisztokrata családból származó Lautrec életmódja felháborította a rokonságát, az apja kitagadta, egyik nagybátyja pedig elégette a festményeit. A hagyománytisztelő családja azon is meghökkent, hogy Lautrec a tradíciót tagadó anarchista lapokhoz is készített illusztrációkat, sőt baráti viszonyt ápolt Félix Fénéon anarchista íróval is, aki bombát robbantott egy párizsi kávéházban. Viszont azt nem tartotta problematikusnak a belterjesen házasodó rokonsága, hogy szülei első fokú unokatestvérek voltak, ahogyan nagynénje és nagybátyja is. És erre még az sem lehet magyarázat, hogy az arisztokraták így tudták megtartani a földjeiket.
Történt ugyanis, hogy még Napóleon eltörölte az elsőszülöttségi öröklést, ami miatt az francia arisztokrácia – hogy megmaradt vagyonát a családban tartsa – közeli rokonokkal házasodott. Toulouse-Lautrec a genetikai rendellenessége miatt mindössze 152 cm volt, és teste erősen aránytalan, úgynevezett püknodüszosztózisban szenvedett, édesanyja Lourdes-ba, a Mária-jelenés helyszínére vitte, ahol végtagproblémákra reméltek gyógyulást, de fia állapota tovább romlott, ami alapvetően határozta meg a világhoz való viszonyát. És a perspektíváját is.
A portréi egy részén ugyanis feltűnően nagy hangsúlyt kapnak az orrlyukak, ami nyilvánvalóan Lautrec alacsony testalkatával magyarázható, ő így látott mindenkit, lentről, fölfelé, karakteres orrlyukkal. A testalkatából fakadt a kirekesztettségérzése, így aztán inni kezdett, alkoholista lett, a bordélyok látogatása miatt pedig szifiliszes, aminek olyan járulékos következményei lettek, mint az idegbántalmak és dühkitörések.
Egyszer viccesen megjegyezte, hogy bármikor leihatja magát, mert olyan közel van a padlóhoz, hogy nem eshet nagyot. Volt, amikor a szobájában pisztollyal lövöldözött a rá „támadó” pókokra, nem sokkal ezután elmegyógyintézetbe zárták. 1901-ben, harminchét évesen, édesanyja karjai között halt meg.
Alakját számtalanszor idézték meg filmekben. Készült egy kimondottan róla szóló 1952-es John Huston-mozi, a Moulin Rouge, 1998-ban a Roger Planchon-féle Lautrec című francia–spanyol életrajzi film, de komoly „epizódszerep” jutott neki Baz Luhrmann látványorgiájában, a 2001-es Moulin Rouge!-ban, illetve Woody Allen Éjfélkor Párizsban című 2011-es időutazós vígjátékában. 1881-ben írta gyerekkori barátjának, Etienne Devismesnek: megpróbáltam valóságosan, nem pedig eszményítve rajzolni… Végül Lautrec valósága lett az eszményi ábrázolás azok számára, akik a nagybetűs látvány színházi függönye mögé akartak nézni.
