Falak, romok, labirintusok, szorongás és szürrealizmus – 100 éve született Ország Lili

Oesterreicher Lívia Éva néven Ungváron látta meg a napvilágot, apja borkereskedő, borszakértő és gazdálkodó volt. Lili cseh nyelvű gimnáziumba járt, később megtanult latinul, németül, héberül és angolul is. 1944-ben családjával együtt gettóba zárták, majd útnak indították őket Auschwitz felé. Kassán apja menlevelével sikerült a veszteglő vonatból kimenekülniük és Budapestre szökniük. A háborút hamis papírokkal vészelték át, apja ezután visszatért Ungvárra, és ott nyoma veszett.

Tizenkét évesen kezdte tanulni a festészetet Róbert Miklóstól, akihez egész életre szóló barátság fűzte. 1945 és 1950 között a Képzőművészeti Főiskolán Szőnyi István, Berény Róbert és Szentiványi Lajos tanítványa volt. Nevét 1948-ban magyarosította. 1950-ben férjhez ment Majláth György gyógypedagógus-pszichológushoz, akivel az I. kerületben, egy egyszobás műteremlakásban éltek, azonban lassan elhidegültek egymástól, és 1968-ban elváltak. Ország Lili csak néhány hónappal fiatalon bekövetkezett halála előtt költözhetett egy várbeli lakásba, amely méltó alkotóműhely lehetett volna számára.

Nagybányai hagyományokat tükröző korai akvarelljei után 1951-52-ben szürrealista képeket kezdett festeni, a művészettörténet szinte az egyetlen magyarországi klasszikus szürrealista festőként tartja számon.

ezért 1950 és 1954 között a Bábszínházban kezdetben díszletfestőként, majd 1960-tól haláláig díszlet- és jelmeztervezőként, a festőműhely vezetőjeként dolgozott. Illusztrált mesekönyveket, gyermeklapokat is, miközben folyamatosan, szinte éjjel-nappal festett.

1952-ben Tihanyban megfestette a magtár épületét, rátalálva a Bibliában is szimbolikus jelentőségű mag témájára. Itt látható először a fal motívuma is, amely későbbi képeit meghatározta. 1953-ban megismerkedett Bálint Endre festővel, akit elfogadott mesteréül, és akihez szintén szoros barátság fűzte, ahogy később Pilinszky Jánoshoz is. A modernek először 1957-ben a Tavaszi tárlaton kaphattak helyet, ahol Ország Lili is kiállíthatott, meglehetős sikerrel, első önálló hazai bemutatkozására 1967-ben Székesfehérváron került sor.

Bár akkoriban nehéz volt külföldre eljutni, Ország Lili minden lehetőséget kihasznált, ha utazásról volt szó. Róbert Miklós egész életében támogatta, osztrák felesége pedig rengeteg hivatalos meghívólevelet küldött Lili számára, hogy utazhasson, és a külföldi tárlataiból származó valutát is ő kezelte.

újabb ösztönzés volt számára a prágai zsidó temető meglátogatása. Konstrukciókból épülő képi világának fő témája a romváros, a lerombolt falak lettek. Emellett a stilizált írásjelek, sokszor héber betűk, de egyiptomi hieroglifák, örmény, kopt, perzsa és görög betűk és még az asszír ékírás is megjelent a képein. 1966-ban jutott el Izraelbe, ahol kiállítást is rendezhetett.

Festészetének visszatérő motívumai közé tartoztak az ősi, történelmi emlékek, a letűnt kultúrák különböző egymásra rakódott emlékei. A bezártság, a magány és az idegenség minden életszakaszában érzékelhető a képein. 1968-tól tűnt fel nála a nyomtatott áramkör motívuma. 1969-ben az ókori római romvárosba, Pompejibe utazott, ottani élmények vezettek élete összegző művéhez, a 48 táblából álló Labirintus-sorozathoz.

a labirintus legmélyén rejtőző titok felé. A képeken a modern, technikailag lenyűgöző civilizációt kötötte össze az eltűnt időkkel, festői eszközeinek és motívumainak felhasználásával az ókori mítosz jelenben való átélését, a történelem és a művészet időtlenségét ábrázolta. A sorozat együttes kiállítására csak 1978. október 1-jén bekövetkezett halála után, 1980-ban került sor. A sorozat utolsó képe fekete.

Művei nehezen sorolhatók az ismert áramlatokba, korszakait inkább témái és technikái határozzák meg. Képein ugyan a szorongás, a félelem, az örökös idegenségérzet uralkodik, de benne rejlik az örök emberi reménykedés is. Vonzódott a babonákhoz, a számmisztikához, az okkultizmushoz, részben kabbalista nagybátyja hatására, magát boszorkánynak tartotta.

1993-ban nagymonográfia jelent meg róla, ezzel egy időben emlékkiállítás nyílt képeiből a Magyar Nemzeti Galériában. Életművéből 2013-ban a debreceni Modemben rendeztek kiállítást Körkörös romok címmel, 2016 decemberében a Magyar Nemzeti Galériában Árny a kövön címmel nyílt meg a művészetét addig legteljesebben bemutató tárlat. A kiállításon több mint háromszáz munkája volt látható, és felépült egy elképzelt labirintus is.

szinte kislányos zavarral és szerénységgel állt képei előtt egy-egy megnyitón. Akit azonban befogadott, azt mélyen és teljességében tudta szeretni. Hogy milyen ember is volt ez a különös, titokzatos művész, az a képein kívül talán a 2017-ben megjelent, negyven év levelezését összegyűjtő kötetből olvasható ki. Ugyanabban az évben róla nevezték el a Budapest Bábszínház újonnan kialakított stúdiószínpadát, a különleges bábos-pantomimos nyitóelőadás címe Befalazva – In memoriam Ország Lili volt. 2024-ben Bolyongások – Ország Lili Kiscellben címmel nyílt tárlat festményeiből és grafikáiból a budapesti Kiscelli Múzeumban.