A "premier előtti" találkozásoknak megvan az a szépsége, hogy valamilyen magával ragadó titok tudásának jóleső érzését ültetik el a szerencsés lelkében. Ez a furcsa misztikum aztán még fokozódik, ha a különös beavatás tárgya a reneszánsz festészet, helyszíne pedig egy - a maga kaotikusságában valami időtlent képviselő - restaurátor-műhely. Az esemény több évszázadra visszanyúló, múltidéző hangulatát erősíti, hogy Juhász István, a Magyar Nemzeti Galéria főrestaurátora rusztikus bajuszával és szakállával maga is olyan, mintha a reneszánsz időkből lépett volna elő.
Az egyik legérdekesebb darab a Szent Katalin vértanúsága című alkotás, amelyen a szent lefejezése látható. A hóhér testét ugyanis több helyen "a gonosznak kijáró képrombolással illették": a szemét kiégették, alakján karcolások és valószínűleg nyílvessző ütötte lyukak is éktelenkednek. Az ilyen fajta "aktív részvétel" nem csak ezen a képen tapasztalható: egy XVII. századi, Nagyszebenből származó karzatmellvéd például magán hordja a rajta előszeretettel könyöklő hívek keze nyomát, ugyanis jól látható, hogy a képek tetejébe fejjel lefelé olvasható neveket véstek. Úgy látszik, valami több évszázad távlatában sem változik: a jelek szerint az emberek már annak idején is szerették megörökíteni nevüket az utókor számára. És amint azt a mellékelt ábra is mutatja, a fakéregbe vésett szívecskékkel szemben - bár azok is kétségtelenül nemes szándékkal készülnek - egy pár buzgó reneszánsz hívőnek valóban sikerült. A főrestaurátor rámutatott: a lakkrétegek és átfestések miatt sötétté vált mellvédkeret letisztításával egy szinte sugárzó zöld-sárga felületet kaptak, amely jól láttatja, hogy "a műtárgy fellélegzett".
A március végén nyíló kiállítás további két kiemelkedő darabját Laurentzy Mária mutatta be. A restaurátor elmondta: a valaha egy oltárt képező Jézus színeváltozása és A Napba öltözött asszony és a sárkány című táblaképek elemeinek döntő részét az alkotó Dürer 1496-1498 között készült Apokalipszis-sorozatának azonos témájú fametszetéről kölcsönözte. A Napba öltözött asszony különlegessége, hogy a 2007-es restaurálás során a képről lekerült a megsötétedett lakkréteg és az elszíneződött korábbi átfestések, ezáltal a színek frissebbek, élénkebbek lettek. A legnagyobb változás a Jézus színeváltozása című alkotás esetében következett be, ugyanis kiderült: az égboltot eredetileg azurittal, egy nagyon drága - a középkorban aranyárban mért - és csillogó festékkel festették, amely azonban a rengeteg átfestés miatt megbarnult. Laurentzy Mária hozzátette: a művészettörténészek eleinte nem is akarták elhinni, hogy azuritot találtak, mivel "Magyarországon olyan ábrázolást még nem láttak, hogy az egész felhő tündöklő azuritból lett volna".
A kiállítás különlegessége, hogy a döntően Kassáról származó, frissen restaurált táblaképsorozatok darabjait a közönség most láthatja először. A Nemzeti Galéria március 29-én kezdődő kiállítása egyébként a 2008-as Reneszánsz Év keretében megrendezett 4x a reneszánszról kiállítássorozat utolsó állomása lesz. Elsőként március 14-én az Országos Széchényi Könyvtár indítja útnak Csillag a holló árnyékában című kiállítását, majd ezt a Budapesti Történeti Múzeum Hunyadi Mátyás udvari hagyományait bemutató tárlata követi. Harmadikként - március 26-ától - a Magyar Iparművészeti Múzeum kapcsolódik be a "4 az egyben"-akcióba: a Beatrix hozománya című kiállítás a Mátyás-, illetve Jagelló-kori itáliai luxusipar kiemelt műfaját, a majolikaművészetet mutatja be.
