Az 1980-96 közötti, fotónegatív alapból kiinduló, mitologikus jeleneteket ábrázoló árnyékképek, vagy az emberi testekből épített betűsorok, vallási misztikát közvetítő titokzatos jelcsoportok kétségtelenül Gémes Péter munkásságának legizgalmasabb, teljesen egyedi vonulatát adják. De ezek előtt egy derűsebb, sokszínűbb képi világot is létrehozott. Olyan grafikákat és nyomatokat, amelyeken a képelemek szabad, öntörvényű találkozásából ritmus születik, amelyek ráközelítenek egy látványra, majd a fókusz elhagyásával mögé tekintenek, ahol a látvány vibrál és mozog, állandó változásban van. Színes ceruzával készített csendéletek és formatanulmányok, szórópisztollyal felvitt litográfiák a hetvenes évek elejétől a mitologikus periódus kezdetéig. Jó részüket még sohasem láthatta a közönség, a Vízivárosi Galériában viszont most éppen ezekre került a hangsúly.
A hiperrealizmus és a pop-art képnyelvét Gémes már egészen korán valami mélyebb szellemi tartalomhoz rendelte. A kiállításon látható egy pasztellszínekben pompázó kert, a virágok között egy fiatal lány alakjával. Gémes egy lengyelországi magazin címlapját ?írta át?: a szocialista kincstári optimizmus helyett a giccs elemeit emeli ki, a képélesség eltüntetésével kérdéseket és kétségeket vonultat fel. A kontúrok elmosása, a pointilizmusra emlékeztető finom rezgés majdnem minden művében ott lebeg. Még az 1976-os, kifejezetten hiperrealista Kompozíció két változatában is, ahol a litográfia élesebb kontúrjait két nyomással, egymáshoz képest alig észrevehetően kicsit elcsúsztatva oldja fel, így a vonalak kettőspontok sorává finomodnak. Nem is látjuk meg a csúsztatást, csak az éles kép eltűnését észleljük, valamit, ami összezavarja a tisztánlátást.
Tulajdonképpen ebben az eszközben nyilvánul meg Gémes filozófiai attitűdje: a látszat mögötti, valós tartalmak kutatása. Eleinte a társadalom működésében, a tárgyakhoz való viszonyban, egy utcaképben, egy szürreális jelenetben. Hétköznapi tárgyakat emel ki a környezetükből és egy lebegő térben szellemi princípiumokká avatja őket. Nem fogadja el, amit a világ elé tár, keresi a mozgatóerőket, valami felsőbb igazság működését próbálja megragadni. Később, 1980 után maga a létezés a vizsgálat tárgya; ez viszi tovább a mitológiai témák, a szerepjáték, illetve a negatív hatású, fekete-fehér fotókkal megjelenített, röntgenfelvétel-szerű fordított világ felé.
Az életmű korai szakaszát a kiállítás zárónapján a nagy korszak művei egészítik ki: ekkor, április 29-én, egyetlen napra, egy finisszázs erejéig Gémes művészetének teljes spektruma felvillan.
