Péter Ildikó számára a város a tér változásaiban ragadható meg. Épülés és pusztulás, hideg, alvadt éjszakák, ezek azok, amik inspirációt nyújtanak neki. A néző egy sajátos tér részévé válik, olyan szabályok között, amelyeket máshol nem élhet át. Furcsán bizonytalan világ ez, nem tart sehova, mintha csak állna és hullámzana.
Barta Máté érdeklődése teljesen más irányú. Számára a város áramlik, hömpölyög. Az emberek, a lakói és vendégeik töltik meg a tereket. Vonulásuk áramlata sajátos lüktetéssé válik. Barta ebben a lüktetésben, ennek a ritmusnak a szabályosságaiban látja a várost. Ez a pulzálás, a benne felfedezhető rend, illetve a lüktetésből varázsolható nem immanens rend válik képeinek tárgyává. Mintákba rendeződik az aluljáró képe, a város dekorációjává válik a következő metrószerelvényre várók alakja. Színes jelek felbukkanása, majd eltűnése, egyenletes ütemben vagy gyorsulva.
A kiállítás február 27-ig látogatható.
