(MTI) - Az első teremben horror fogadja a belépőket: kés vág bele egy női szembe premier plánban, fekete-fehérben. Ez Az andalúziai kutya híres jelenete, amelyben Salvador Dalí és egykori iskolatársa, Luis Bunuel működött közre. A felvételből nem derül ki, hogy nem nő az áldozat, hanem egy tehénszemet vágtak ketté, de hatása épp olyan, mint 1929-ben. A két nagy művész az egy évvel később készült Aranykorban is együtt látott munkához, de menet közben összeveszett.
Dalí és Alfred Hitchcock összefogásának gyümölcse volt az Elbűvölve című film. A mozi pszichológiai kiáltványnak indult, de a pénzhiány, a női főszereplő Ingrid Bergmannak a filmmel kapcsolatos ellenvetései, valamint a producereknek az a törekvése, hogy Dalí inkább reklámként, mint alkotóként szerepeljen benne, megtörték lendületét. Dalí hatása leginkább a Gregory Peck által alakított amnéziás orvos álmaiban és rémlátomásaiban tükröződik. A szürrealisták a filmmel kapcsolatban azzal vádolták a katalán festőt, hogy "lelkiismeretlen engedményeket tett Hollywoodnak".
Persze nem ez volt az első "kiátkozása": 1929-ben azért állította őt az André Breton vezette csoport pellengérre, mert Dalí eladta Az andalúziai kutya forgatókönyvét egy nagy kiadónak. Breton még anagrammát is készített Dalí nevéből: "Avida dollars", amit "dollár-sóvárnak" lehetne fordítani.
Dalí egyébként szerette Hollywoodot, Amerikát, csodálta a látványos, kosztümös filmeket készítő Cecil B. de Mille-t, a Marx-fivéreket, Tom Mix néma westernjeit, Buster Keatont, akit nagyobbra értékelt, mint az általa túl szentimentálisnak tartott Chaplint. Hitte, hogy a komikusoknak olyan maró hatásuk van, hogy túlélnek minden más művészi formát. Ezért csodálta Marxékat, különösen a néma szerepet játszó Harpót. Terveztek is közös munkát, végül azonban ez nem valósult meg. Torzóban maradt a Destino című rajzfilm, amelyet Walt Disney-vel kezdtek el 1945-ben, de csak néhány évvel ezelőtt találtak meg belőle egy néhány perces töredéket.
A művész maga is kihasználta a film adta lehetőségeket. Több olyan "dokumentumfilm" is maradt utána, amelyen munka közben látható, bemutat egy-egy performance-ot feleségével, Galával, vagy más modellekkel, és magas röptű szónoklatokat tart a maga utánozhatatlanul ripacskodó stílusában. Az 1960-as években nem átallott több kereskedelmi reklámot is készíteni, ezek közül az Alka-Seltzer emésztést segítő tablettáról készült kisfilm vált a legnevezetesebbé.
Persze nem ez volt az első "kiátkozása": 1929-ben azért állította őt az André Breton vezette csoport pellengérre, mert Dalí eladta Az andalúziai kutya forgatókönyvét egy nagy kiadónak. Breton még anagrammát is készített Dalí nevéből: "Avida dollars", amit "dollár-sóvárnak" lehetne fordítani.
Dalí egyébként szerette Hollywoodot, Amerikát, csodálta a látványos, kosztümös filmeket készítő Cecil B. de Mille-t, a Marx-fivéreket, Tom Mix néma westernjeit, Buster Keatont, akit nagyobbra értékelt, mint az általa túl szentimentálisnak tartott Chaplint. Hitte, hogy a komikusoknak olyan maró hatásuk van, hogy túlélnek minden más művészi formát. Ezért csodálta Marxékat, különösen a néma szerepet játszó Harpót. Terveztek is közös munkát, végül azonban ez nem valósult meg. Torzóban maradt a Destino című rajzfilm, amelyet Walt Disney-vel kezdtek el 1945-ben, de csak néhány évvel ezelőtt találtak meg belőle egy néhány perces töredéket.
A művész maga is kihasználta a film adta lehetőségeket. Több olyan "dokumentumfilm" is maradt utána, amelyen munka közben látható, bemutat egy-egy performance-ot feleségével, Galával, vagy más modellekkel, és magas röptű szónoklatokat tart a maga utánozhatatlanul ripacskodó stílusában. Az 1960-as években nem átallott több kereskedelmi reklámot is készíteni, ezek közül az Alka-Seltzer emésztést segítő tablettáról készült kisfilm vált a legnevezetesebbé.
