Balás Eszter szobrászművész retrospektív kiállítása

Balás Eszter pályáját Somogyi József tanítványaként kezdi a Képzőművészeti Főiskolán. Művei között a kisplasztika, az érem és a monumentális szobrászat máig fontos helyet foglal el. A figurativitástól tulajdonképpen sohasem szakad el, alakjai azonban gyakran geometrikus elemekből is építkeznek. 20. századi portrésorozatában (Önportré, 1982, 1989; Bereményi Géza, 1983, 1989; Bakos Ildikó, 1987-88) például a hasábszerű, geometrikus testekkel kialakított portréi az egyiptomi szobrászat remekeit juttatják eszünkbe. Balás művészetében állandóan érzékelhető az a felfogás, miszerint a művészet örökké, az emberi léten és időn túl is létező dolog. Az evilági és a túlvilági lét kapcsolatát vizsgálják isten- és kapuszobrai (Félszárnyú angyal, 1988; Átjáró, 2000), ezek közül napjainkban is látható egy az Erzsébet téren. Életművében külön csoportot alkotnak a nő és férfi viszonyát értelmező alkotások, amelyeknél többnyire a férfi és nő ellentéte, ugyanakkor összeolvadása, egymásba való kapcsolódása a hangsúlyos (Androgün, 1991; Szemben, 1991). Kisplasztikáin (melynek anyaga legtöbbször kő, bronz, márvány, terrakotta és gipsz), monumentális szobrain kívül a kiállításon grafikai munkái, így például legsikerültebb szitanyomat-sorozata, a Rajzok a tudatalattiból, is bemutatásra kerülnek, melynek főbb motívumai szobrászati alkotásain köszönnek vissza. A kiállításhoz életmű-katalógus készül, a tárlat megnyitóján (2005. július 14., csütörtök, 18 óra) Bereményi Géza a művésznőről írt dalát Cseh Tamás énekli el. Balás Eszter művészetéről (az ő jelenlétében) kerekasztal-beszélgetést taranak Bánóczi Zsuzsa, Kopócsy Anna és Radnóti Sándor részvételével július 27-én, szerdán 18 órakor. "Nem szeretem az egyformaságot. Én a világot gazdagnak látom. Nézem az embert, akiről portrét csinálok, és a szemében tájat, viaduktot látok. De ez természetes: amikor dolgozom, millió dolog eszembe jut. Mert együtt dolgozunk: az anyag és én. És az anyag által a világ szól hozzám. Ahogy szól bárkihez, aki rászánja az időt. Akkor megnyílik és megmutatja, milyen végtelenül gazdag." (Balás Eszter) A kiállítás helyszíne: Ernst Múzeum, 1065 Budapest, Nagymező u. 8. A kiállítás megtekinthető: 2005. július 14. - július 31.