A kiállítások tárgyának időrendjében először mindenképpen a magyarok egyik fő célpontját, a Nagyszentmiklósi kincsről is ismert Kunsthistorisches Museumot kell először ajánlanunk, mert vízkeresztig ott látható a Tiziano-kiállítás, pontos címe szerint A késői Tiziano és a velencei festészet reneszánsza. Biztosan sokan látták az előzményt, amely tavaly Bellini, Giorgione és Tiziano köré szerveződött, az idei folytatás elsősorban a velencei Gallerie dell'Accademiával együtt-működésben készült. Néhány frissen, a kiállításra restaurált alkotást is megnézhetünk a 60 műalkotás között, amelyek mintegy fele harmadik intézményből származik, például 15 rajz az ugyancsak bécsi Albertinából. A XVI. század harmadik negyedét a központi alkotó és kortársainak (Schiavone, Tintoretto és Jacopo Bassano) művein, valamint a korszak egészének ismertetésén keresztül ismerjük meg.
Tiziano: Laura
Megtudhatjuk például, miért háborodtak fel annyira a híres mester megbízói, amikor egy-egy elkészült művel szembesültek. A reneszánsz egyik legexpresszívebb alkotójának munkássága köré a laikusok számára is izgalmasan felépített kiállítást vízkeresztig lehet látogatni, a záró hétvégén meghosszabbított nyitva tartással - de addig is ki lehet használni a csütörtök estéket: aznap fél kilencig beengednek.
Egy adventi bódésor november végétől a múzeum előtt punccsal és forralt borral várja az évszaknak megfelelően áthűlt sétálókat - az osztrákok az ég alatt bárhol tudnak egy kis "Gemütlichkeit" jegyében barátságos környezetet teremteni, még a Mária Terézia-szobor alatt is. Itt kettős értelemben vett jótékony puncsot is ihatunk, ugyanis a múzeumhoz tartozó kincstár restaurálásának javára szolgálják ki a látogatókat. Egy-egy estére hírességek is beállnak a pult mögé, még maga a nagyhatalmú múzeumigazgató is.
Henri Matisse (A csíkos ruha, 1938)
Innen a közeli Museums-quartierba, a Burg egykori lovardájába érdemes átsétálni, ahol a Leopold doktor úr által gyűjtött és vezetett huszadik századi múzeum az egyik fő vonzerő. A kollekciót a Schiele-Klimt-Kokoschka triász tette híressé (és viszont - tegyük hozzá elismerően), de nyár vége óta a kockaház felső részében a Thyssen-Bornemisza-gyűjtemény tartós letét folytán idekerült része is látható. A klasszikus modern mesterek expresszionista, kubista és konstruktivista alkotásai, Macke, Kirchner, Schmidt-Rottluff, Nolde, Legér és mások művei az állandó gyűjteményt is még inkább nemzetközi kontextusba helyezik.
Advent táján is divat a szerelem Bécsben, mert a Museumsquartier főleg kortárs tárlatokat felvonultató csarnoka, a Kunsthalle ezúttal szerelmi allegóriákat állít ki, méghozzá a reneszánszig visszamenően. Nem kifejezetten eredeti ötlet ez, a BA-CA Kunstforum tavaly kisebb és szervesebb időegységet átfogó szerelem-kiállítást mutatott be, és a londoni Barbicanben is épp most látható egy Csábítás-kiállítás. A fügefalevél, amelyet nézőhódító céljai elé a Kunsthalle német és osztrák szakemberei magukra aggattak, az a Szerelem, halál és trauma alapfogalmak köré csoportosított programsorozat - de hát mi ne férne ebbe bele a művészet történetéből? Azt hiszem, a kevésbé hangoztatott, de azért nagyon is komolyan vehető céljuk az volt, hogy a klasszikus művek és az olyan, lassan már klasszicizálódó kortársak, mint Valie Export alkotásait a vonzó témában egymás mellé helyezve kikezdjék a látogató elvárásait, amelyekkel a maiakat szemlélve automatikusan másik befogadói - egyben kevésbé elfogadó - attitűdre vált.
Az Albertinában a Batliner-gyűjtemény kiállításán a művészettörténet nagy pillanatai közül láthatók Alexej Javlenszkij (Lány virágos kalappal, 1910) Henri Matisse (A csíkos ruha, 1938) és René Magritte (Az elátkozott környék, 1953) híres festményei
A legtöbb időt a modern művészet kedvelőinek az Albertina aktuális, áprilisig látható nagykiállítására, arra a tárlatra kell szánniuk (kb. 260 alkotás!), melyet ugyancsak egy magángyűjtemény tartós letétje tett lehetővé. Az idős liechtensteini ügyvéd, Herbert Batliner és felesége kollekciója ennek nagyjából a kétszeresére rúg, de a kiállított anyag így is afféle "tanösvényként" járható végig az impresszionizmustól nagyjából Francis Baconig. Hogy valóban kerek legyen az áttekintés a kérdéses korszakról, a múzeumba az ugyancsak újonnan került Forberg-gyűjteményből is kiakasztottak kb. húsz művet. A Monet-tól Picassóig súlyos, jelentős főműveket állít ki a legnagyobbaktól: e kettőn kívül Renoir, Cézanne, Chagall, Modigliani, Matisse, Kandinszkij, Javlenszkij, Miró, Sam Francis, Mark Rothko, Roy Lichtenstein és Francis Bacon munkáiból.
Ezt a kollekciót régóta a legértékesebbek között jegyzik, de egyben még sosem volt látható: a négy gyermekes (svájci frankban is százmilliomos) ügyvéd Salzburg városának már kölcsönzött belőle, de most egy alapítványt hozott létre, amelynek célja a kedvező öröklési feltételek megteremtése mellett az is, hogy igazán széles közönség láthassa a műtárgyakat. Klaus Schröder, az Albertina igazgatója kinevezése előtt is kapcsolatban volt már a híres gyűjtővel, és így állítólag a New York-i Guggenheim és mások elől halászták el a letétet, minimum tíz évre. Schröder arra a legbüszkébb, hogy ezzel intézménye, a csak grafikainak indult gyűjtemény a legnagyobb európai múzeumokhoz hasonlóan képes teljes modern művészettörténeti áttekintést nyújtani. Kihagyhatatlan kiállítás, de szerencsére még a húsvéti szünetig nyitva áll. Gyerekekkel is érdemes erre a tárlatra menni, ahol ugyancsak van meghosszabbított nyitvatartási nap, de sajnos ez is a hét közepén: szerdán.
Áttetszőség, álomszerűség és enyhe melankólia a belga szimbolista, Léon Frédéric: Illat (1894) című képén, mely a Kunstforumban látható február 3-ig
Több napos, kifejezetten bécsi kulturális kirándulásnál egy másik volt hercegi kastélyt, az eddig említettekhez képest a belvárostól egy kicsit kijjebb fekvő Belvedere-t is érdemes útba ejteni. Most a Leopoldékéhoz hasonló felfogásban a francia-osztrák és nyugat-európai/ közép-európai összefüggéseket próbálják felmutatni a századelő művészetében, Van Gogh és Cézanne nevét kiplakátoló tárlatukon, mely január közepéig látható. A kettős kastélyból álló, nagy parkban elhelyezkedő épületegyüttes valamint a hozzá tartozó park és arborétum Bécs egyik legismertebb látványossága.
A BA-CA Kunstforum műcsarnoka a Belváros északi részében a belga szimbolizmust mutatja be január végéig. A Musées royaux des Beaux-Arts de Belgique által kölcsönzött anyagból kiderül, hogy ahogy az ugyanezen a tájon, ugyanebben a korban született szimbolikus költészetben, úgy a festészetben is kerülték a konkrét, egyértelmű gondolatok határozott kimondását. Bécsben az anyag egyik fő érdekességének azt tartják, hogy a szecesszióval milyen sokrétűen összefüggésbe hozható.
