 |
| A berlini Collegium Hungaricum épülete |
A berlini Collegium Hungaricum Moholy-Nagy Galériájának nyári tárlata a huszadik század egyik időtálló témáját dolgozza fel. John Lukacs szerint 1914-ben kezdődött és legalább 1989-ig, de nagy valószínűséggel még ma is tart: ez pedig a "béke diktatúrájának" korszaka, ami a kiállítás kurátora Baksa-Soós Veronika véleménye szerint a magyar közönség számára nem egészen alaptalanul a mennyei békeként jelenik meg. Az 1919-es, 133 napig tartó Magyar Tanácsköztársaság és Mao kulturális forradalma nyilván csak egyes ideológiai pontokon és propagandatechnikákban hasonlítható össze; a kiállítás mégis ezt a néhány, de jelentős egyezést igyekszik megragadni.
A nyári kínai olimpia indokolja, hogy a válogatást Tibettel foglalkozó kínai munkákkal kezdik (Xiong Wenyun). A kínai kulturális forradalommal a mai napig olyan művészek foglalkoznak, mint Li Luming, Luo Quing, Shen Shaomin vagy Yang Shaobin.
A kiállítás Magyar Dezső Agitátorok című filmjével vezeti be a diktatúra, a forradalom és a béke értékváltozásainak problémáját. A moziban azokat a gyárcsarnokokat láthatjuk, ahol a budapesti kommunista propagandakultúra kialakult - közvetlenül mellettük pedig Muchen & Shao Yinong fotóin a hasonló célokat szolgáló kínai csarnokok jelennek meg.
Az elnyomás általi béke ideológiája jellemzi Wang Mai műtárgyait és képeit (mint például Jesuit No. 2 Marxról vagy The Fertility of Capitalism címűt), valamint Galántai György expanded cinema (ún. kiterjesztett mozi)-filmjét az 1968 és 1979 közötti "tiltott művészetről" (Kultúrdomb).
Míg Siklósi Szilveszter és Jancsó Nyika áldokumentumfilmje bemutatja "az igazi" Maót, Shao Yinong Mao-emlékművekről készített fotóival, a végletekig kiélezve a valóságot azok lényegére kérdez rá. Klaus Mettig és Katharina Sieverding filmje 1978 Kínájáról, még azt a feudális-marxista országot ábrázolja, amelynek maradványain csúcstechnológiával épül a 2008-as olimpia. Benedek Mari és Németh Dániel a CHB klubjában felállított Chinatown in Budapest című fotósinstallációja szépítés nélkül dokumentálja ezt az átmenetet a magyarországi kínai diaszpóra életében.
A szeptember 7-ig látható tárlat egyik gyöngyszeme Mathias Frick filmje, amely a kiállítás néhány művészével, a kínai jelennel és az ottani művészeti menedzsmenttel ismerteti meg a nézőt.
