Az együttműködés nem új jelenség a képzőművészetben. Számtalan példáját találjuk mióta a művészek közös műhelyben, vagy művésztelepen kezdtek dolgozni, az avantgárd mozgalmakon át, amikor hasonló látásmóddal és célokkal rendelkező alkotók egyesítették erőiket az általuk képviselt művészi gondolatok tisztázása és elismertetése érdekében. Régóta ismert a szerzőség megosztásának és az alkotófolyamatban részesülő közösségek bevonásának gondolata is. Azonban a műalkotás fogalmának és a művész egyéniség szerepének a hatvanas évektől kezdődő radikális átértelmezése illetve az utolsó két évtizedben a kommunikációs technológia fejlődése új dimenziókat nyitott a közös alkotás előtt. Az emberi jogi mozgalmak, társadalmi problémák és politikai kontextusok is arra sarkallják a művészeket, hogy új módokon fejezzék ki magukat. Nem csak arról van szó, hogy a művészek egy helyen, hasonló stílusban dolgoznak, nem csak hasonló művészet szemléleten alapuló közös diskurzusról; az A kollaborációról arra a jelenségre fókuszál, amikor maga az alkotó folyamat válik közös élménnyé és munkává, hogy az így létrejövő mű már ne egy egyénhez, hanem az egész kollektívához legyen csak köthető. Milyen lehetőségeket kínál a kollaboráció az egyéni kreativitás kiteljesítésére és milyen új energiák szabadulnak fel a közös alkotófolyamat során? Melyek lehetnek ezen metódusok erősségei és gyengéi? Milyen módokon szervezheti meg magát egy csoport, hogyan alakítható ki egyfajta autonómia a kritika és az ellenállás alapjaként? Miképpen képes egy így kialakított mikro-társadalom az alkotás és az akció alternatív tereit bevenni? Milyen mozgatórugói vannak a kollektívába szerveződésnek a világ különböző pontjain - így Közép-Európában vagy az Egyesült Államokban -, és milyen válaszok adhatók ezzel különböző gazdasági és intézményrendszeri modellek kihívásaira? Vajon az Internet megjelenése és elterjedése kínál-e új formákat az együttműködésre, hogyan használható az internetes kommunikáció nyújtotta tapasztalat a művészi alkotásban? Úgy tűnik, egyre több művész és kulturális szakember ismeri el és hirdeti a hagyományosan főként műtárgyakra és piacosítható tendenciákra fókuszáló művészettörténet újraírásának szükségességét a szociálisan és politikailag elkötelezett kollektív művészeti tevékenységekre tekintettel. Miként köthetők össze a kora huszadik századi avantgárd mozgalmak és gondolatok együttműködésről, részvételről és társadalmi cselekvésről a hatvanas és hetvenes évek kollaboratív projektjein át a jelen tendenciáival? Hogyan archiválhatók és miként mutathatók be ezek a tevékenységek, melyek azok a lehetséges stratégiák, amelyeket a kurátorok és az intézmények alkalmazhatnak, amikor folyamat alapú kollektív projektekkel foglalkoznak - és melyek voltak és melyek ma ezen független tevékenységek intézményi és kanonizációs rendszerbe történő beemelésének formái és következményei? Hová vezethet egy, művészet és aktivizmus viszonylagos fogalmait tisztázni igyekvő diskurzus? Miként oldódnak fel ezen határok egyes projektek során? Beszélhetünk-e növekvő érdeklődésről a társadalmi és politikai irányultságú kollektív munka iránt, és ha igen, milyen okai lehetnek ennek? Az A kollaborációról programsorozata ezekre és ezekhez kapcsolódó kérdésekre keresi a választ meghívott előadók, kurátorok, művészek, csoportok bevonásával. A program kurátora Somogyi Hajnalka.
