 |
A nyilvános beszélgetés keretében egy volt megfigyelő és egy volt megfigyelt beszélget egymással a rendszerváltás előtti évtizedekről, a Kádár-rendszer Állambiztonsági Szervezetének működéséről, egy ügynök beszervezéseinek körülményeiről, egy megfigyelt sejtéseiről, saját szerepükről, helyzetükről, választási lehetőségeikről, a kommunista diktatúrához való akkori és jelenlegi viszonyukról: az életükről.
A beszélgetés célja az, hogy a sok közül két olyan ember, akik ennek a diktatúrának az elszenvedői voltak saját tapasztalataikat a nyilvánosság előtt megoszthassák egymással és velünk, a hallgatósággal; így téve átélhetőbbé az ember mindennapi létkérdéseit, dilemmáit a magyar történelem megfélemlítéssel, elfojtással, és elhallgatással traumatizált időszakában.
Az eddig teljesen zárt épített teret, a Bunkert, ez alkalommal megnyitják, a néhai megfigyelő és megfigyelt a Bunker belsejében, a nézőtől elzártan foglal helyet, és kommunikál egymással. A beszélgetést folytatók nem látják a közönséget, a közönség pedig csak közvetve, vetített képen figyelheti a diskurzust és mikrofonról kihangosítva hallhatja a párbeszédet. A kettőjük beszélgetése akkor ér véget, amikor ők ketten úgy döntenek, itt és most nincs több mondanivalójuk egymásnak.
Ekkor kijönnek a Bunkerből, interaktívvá válik az esemény, a közönség bármit kérdezhet tőlük, így folytatódhat, immáron közösen a Beszélő 1.
