Olyan álom, amelynek bár valóságalapja van, mégis emlékek sorozata, vagy esetleg a valóság szegmenseinek dokumentuma. A mesélő tájak ismerősek az Erdély hegyeit, dombjait megmászó embereknek. A hegyek között megbúvó mélykék tavak mesekönyveink világát idézik, bár ma is létező valóságos tájak. A nyár és az ősz, a tél és a tavasz erdélyi impressziói, a narancsos naplementék, a hideg téli fekete és fehér színek ellentétei, a tavaszi kéklő égbolt, a szomorúan szép barnás, vöröses ősz, az akvarellfestészetének mesterét mutatja meg nekünk. Képein behavazott, magányos falusi házikók, lágy szélben lengedező nádasok, magas hegyeken büszkélkedő fenyvesek, elárvult téli fák, megbúvó tavak láthatóak. Templomai a falusi, a kisvárosi és a nagyvárosi építészet tanulmányai, amelyeket szubjektív tükröződésén keresztül mutat be nekünk. Csendéletein - a virágok világa - háziszőttes abroszokon álló, népies vázákban büszkélkedő kerti virágok csokrai mutatnak, valamilyen elmúlt életforma felidézése felé. Stílusában ugyanúgy Botár Edit művészetét jellemzik a távoli országokban festett akvarelljei. Olaszország, Görögország, Hollandia, Franciaország megfestett épületei, hangulatai, impressziói, mesélnek az ott töltött évekről, a látogatásairól. Botár Edit akvarelljei kiemelkedő teljesítményei az akvarell-technika adta lehetőségeknek, képei áttetszők, csillogóak, szfumátosak, titokzatosak. Különösen szívhez szóló ez az Erdélyt jól ismerő látogatóknak, akik emlékeik egy darabját viszik haza magukkal a kiállításról. Vajda Ildikó/Artnet A kiállítás megtekinthető: 2005. január 12. - március 20. A kiállítás helyszíne: Vármegye Galéria , Budapest V. Vármegye utca 11. Nyitva tartás: keddtől péntekig 10-18 óra között
