Borsos József alkotásai között akadnak olyanok - például a Lányok bál után vagy a Nemzetőr -, amelyek XIX. századi művészetünk legnépszerűbb, legtöbbet reprodukált darabjai közé tartoznak. A művész munkássága mégsem igazán ismert a nagyközönség előtt, bár a művészettörténet-írás kora egyik legkiválóbb mesterének tekinti.
A Magyar Nemzeti Galéria a 2009. év nyarára tervezett életmű-kiállítással ezt az ellentmondást szeretné feloldani, méghozzá úgy, hogy a lehető legteljesebb válogatást nyújtja a művész alkotásaiból. A múzeumnak erre azért van lehetősége, mert néhány évvel ezelőtt megkezdődött a teljes életművet számba vevő tudományos katalógus előkészítése - a tárlat és a hozzá kapcsolódóan megjelenő kötet ennek a kutatásnak az eredményeit foglalja majd össze.
A Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében található Borsos-művek mellett magyarországi köz- és magángyűjteményekből, de külföldről (Ausztriából, Horvátországból, Szlovákiából) is kölcsönöznek festményeket. Ezeknek egy része hosszú ideig ismeretlen helyen lappangott, esetleg csak reprodukcióról vagy leírásból volt ismert. A sokszor valódi nyomozási izgalmakat rejtő művészettörténeti kutatómunka módszereinek és nehézségeinek érzékeltetésére bemutatnak majd olyan műveket is - régi kiállítási katalógusok, fotók segítségével -, amelyek ma már nem lelhetők fel.
Elégedetlen festő
Borsos József az 1840-es évektől kezdve Bécsben dolgozott, és komoly sikereket ért el mind portré-, mind életképfestőként. Mecénásai között találkozunk például Esterházy Pál herceggel, a kor egyik leggazdagabb mágnásával, de maga a császár is vásárolt tőle egy csendéletet gyűjteménye számára. Stílusa a korban divatos biedermeier különösen látványos, pompás változataként jellemezhető: képein a ruhák, bútorok anyagai ragyognak, szinte tapinthatók; kompozíciói változatosak, nagy műgonddal dolgozott ki minden részletet. Borsos remekművei mellett szerepel majd néhány jellemző példa a kortárs osztrák és magyar festők munkáiból is, ezáltal lehetőség nyílik az összevetésre, és láthatóvá válik, hogy milyen szoros kapcsolat fűzte Borsost a kor fontos mestereihez. A festményeken megragadott, mára letűnt világot a kiállítás berendezése is felidézi majd.
Bécsből hazatérve Borsos új vállalkozásba fogott: az akkor még újdonságnak számító fényképezés területén próbálta ki magát, hasonlóan több pályatársához, például Barabás Miklóshoz. Keresett fényképészként Borsos rengeteg portréfelvételt készített; műtermében megfordultak a kor kiemelkedő személyiségei, politikusok, művészek és a legdivatosabb hölgyek is. A tárlat egyik legfőbb érdekességét a fényképekből kiállított bő válogatás jelenti, amelyet a Borsos által használt fényképészeti eszközök bemutatója tesz még szemléletesebbé.
