Csontos László pályája az 1950-es évek közepén indult. Ezáltal életműve az elmúlt félszáz év kortükre is egyben. Láthatjuk általa az 1945 utáni időszak művészetének kérdéseit, törekvéseit, ízlésvilágát, majd a rendszerváltás gyökeres fordulatát. Kővel, márvánnyal, fával és bronzzal egyforma biztonsággal dolgozik. Míg kőszobrai tömbszerűek, felületükön darabosabb és kidolgozottabb részek váltakoznak, addig bronz alkotásai, elsősorban az érmek, mozgalmasabbak, lendületesebbek. Fából készült szobrait pedig finom felülethatás, alapos, cizellált megmunkálás jellemzi - írja róla Hangyel Orsolya művészettörténész, aki a mai kiállítást megnyitja. - Csontos tehát klasszikus ideálokon nevelkedett. Vitathatatlan plasztikai értékeket képvisel, szakmai műveltsége, szobrászi ismeretei egy életre szóló útravalóval látták el. Számára a művészet hivatása sosem lehet szabadság, hanem mindig kemény munka. Mesterségnek tekinti a szobrászatot, és ennek megfelelően régi műhelyek szellemében alkot maradandó műveket. Alkotásainak feladata, hogy megtalálják az utat az érdeklődő nagyközönség, a megrendelő, vagy a műgyűjtő felé.
A tradíciókat gyökeresen felborító modern szobrászati eszméket elveti, s helyette a klasszikus formatanból indulva ki, alkotásai Maillol női aktjaival, Epstein tömbszerű műveivel, Brancusi korai szobraival vethetők össze. Mindazonáltal pályáján végigkövethető a folyamatos kétkedés, keresés. Szigorú, kötött keretek között, de bővíteni kívánja a szobrászat több ezer éves gyakorlatát. Nincs benne a minden áron újat akarás láza, de alapvető igénye saját képzeteinek érvényre juttatása, a formák továbbgondolása. Ha nem is fordult el a klasszicista ideáltól és gyakorlattól, azt a kisplasztikáknál végletekig redukálta, annak előzményéig nyúlva vissza.
Alapvetően az archaikus művészet hatott rá. Műveit bár általában tömegformálással készíti, számos alkotásán a felület sokkal nagyobb szerepet kap. Nem az egész, hanem a rész számít, miáltal a szobor tulajdonképpen négyoldalas dombormű bekarcolt formákkal.
Művei nem a látott világ leképezései, hanem a művész benyomásainak összegzése, egy új, korábban nem létező forma megteremtése. A szobrok emberi, ritkábban állati alakot öltenek, hiszen számára a művészetnek csak az ember és a természet lehet a célja és a tárgya. A tartalom csupán másodlagos, illetve az anyagtól függő szerepet kap.
A kiállítás helye: Ráday Galéria Budapest 1092 Ráday utca 8.
A kiállítás megtekinthető: 2007. február 8-tól március 4-ig
Nyitva tartás: az intézmény nyitva tartásával egyidőben
A képen részlet látható az alkotásból!
