A mozgóképek a falakra, a mennyezetre és a padlóra vetítve módosítják az adott tér jellegét, és ezáltal részben vagy teljesen új térkaraktereket teremtenek. A teremben elhelyezett hat kivetítőnél a vetítés irányát, méretét, ritmusát, szinkronban történő működését egy több csatornás hardverrel rendelkező számítógép vezérli adott forgatókönyv alapján. A látogatók számára egy egyszerűen kezelhető programmenüt ajánlunk, amivel a kétperces ?műsoridőt? egyrészt többszörösére tudjuk növelni, másrészt a tér manipulálására, variálására kínálunk lehetőséget. Ezáltal újabb és újabb metamorfózisok, tér-átváltozások, karakterek születnek. A ?hatást? a mozgásokkal, a létrehozott terekkel, szinkronban lévő hangeffektusok segítik, fokozzák, esetleg át is értelmezik. A látványt felépítő elemek meghatározott egyediséggel rendelkeznek: az anyag, a forma, a szín, a textúra, de mindenekelőtt a térben elfoglalt helyzet a vetített ?kép? függvénye. A részek tektonikus-statikai összehangolása vizuálisan nem követhető nyomon ? a látogatók mintha súlytalanul lebegnének egy határtalan tér-kontinuumban. A nagymértékben differenciált részek látszólag kaotikus ?képi? kompozíciója nem mértani alakzatok additív (konstruktív) összeállításának az eredménye; ellenkezőleg, azon homogén ?ősforma? erőszakos feltöréséből és szétforgácsolásából születik meg, amely az adott felületen a lehető legnagyobb volument öleli fel. Ez a teremtő aktus metaforikusan mint ?ősrobbanás? írható le, azaz egy rendkívüli sűrűségű differenciátlan tömeg robbanásszerű átalakulásként egy olyan minden irányba expandáló mezővé, amely egyedi részekből áll. A kiállításon egy olyan rendszert mutatunk be, ahol nyomon követhető a különböző minőségű sík- és téralakzatok kapcsolódásának meghatározása és a megoldása, és ahol a ?testet öltött? vonalak és felületek, valamint a testek között modulációs viszony van. Az elemek közti kapcsolat létrejöttét átmeneti alakzatok, maszkok, fények stb. segítik elő. A különböző elemek, szerkezetek, struktúrák összefüggése kombinációs formák létrehozását teszi lehetővé, a szubsztancia vesztesége nélkül. E kapcsolódások újabb és újabb kombinációs formákat eredményeznek, ismétlődő és ismétlés nélküli permutációra nyitva lehetőséget. Az alakzatok, elemek modulációs kapcsolódása, szakadása (intervallum ? amely nem tartozik egyik részhez sem, mégis mindkettőt meghatározza) olyan végtelen láncolatot indít el, amit csak logikai úton lehet megoldani és továbbfejleszteni. Egy-egy vizuális program ezen alkotóelemek megfeleltetése egymással, melyek végül a látványban realizálódnak. A tér transzformálása a sokszínű, változó látványon túlmenően olyan örökké aktuális kérdéseket is felvet, mint pl. hogyan tudjuk átalakítani az adott teret optikai eszközök segítségével? Milyen lélektani hatást idézhet elő a folyamatos térváltozás? Hogyan érzékelik a látogatók a mozgó képeket a tér kontextusában? És vajon igazat mond-e a természettudomány, amikor azt állítja, hogy a (tökéletes) konstrukció analízise is (tökéletes) applikációkat termel? - Prosek Zoltán A kiállítás helyszíne: Ludwig Múzeum - Budapest I., Szent György tér 2. A tárlat megtekinthető: 2004. július 6. - augusztus 8.
