Deim Pál festőművész, grafikus Szentendrén a "művészetek falujában" született 1932-ban. A Honvéd Képzőművészeti Szakkörében bontogatta szárnyait Pap Gyula festőművész, és Ék Sándor grafikus mellett. Majd a hatvanas évek elején tanulta ki a mesterséget a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, ekkor szülővárosa ösztöndíjasa. Főiskolai tanulmányaiban Pogány Frigyest előadásait emeli ki példaképnek, továbbá Vajda Lajost, Gadányi Jenőt, Barcsay Jenőt tekinti igazi mesterének. Pályája során számos hazai alkotói kör és stúdió munkájában részt vett, majd 1960-ban moszkvai és leningrádi útján találkozott a modern művészet klasszikusaival, mint Picasso vagy Matisse. Eljutott Brüsszelbe és Párizsba, vagy a macedóniai Prilep művésztelep kolostorába is, ahol bővítve hazai ismereteit a hatvanas évek világ kortárs művészetébe is belepillantott. A külföldi ösztöndíj nagy hatással volt művészetére is, hiszen ekkkor formanyelve absztraktabbá, geometrikusabbá vált. Megalkotta jellegzetes idol figuráit, egy ember testalakját követő bábfiguráját, amely ezután különböző művészeti formában megjelenik szuggesztív művészetében. A festészet mellett 1971-től rendszeresen készít szobrokat is. Műveivel itthon és külföldön egyaránt ismertté vált. Az 1974-es műcsarnoki kiállítása óta vásárolják műveit a neves magángyűjtők. Alkotó munkája mellett 1990-től a Magyar Képzőművészeti Főiskola címzetes egyetemi tanára, majd 1991-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Művészetében a szentendrei festészet klasszikus hagyományait - mint például Vajda, Barcsay - folytatja. Első megfestett tájai, figurái még lírai hangvételűek, amelyekben az érzékeny festőiség a látványt emlékké, látomássá alakítja a nézőben. Festői nyelvezetét egyrészt a képtémák jellegzetes szentendrei motívumai - házfalak, sikátorok, padlásablakok, provinciális barokk kőkeretek, korpuszok, bádogkeresztek, céhjelvények - adják, másrészt tanára, Barcsay Jenő művészetének példáját követi. Az évek során műveinek szerkezetessége felerősödött, ugyanakkor színvilága visszafogottabbá vált. Később megalkotta a jellegzetes, kettéosztott képeit, melyek a kis változtatással megjelenő, de azonos elemek időbeli egymásutániságot sugallják az embernek. A mélységi ábrázolás helyett a teret főként a síkok merész vágásával és a színkontrasztokkal érzékelteti. A képtémákat sorozatokban bontja ki. A megtalált műfajokat, formarendet és motívumokat fokozatosan mélyítette el az idők során, s így jutott el egészen a jelszerű művészetig. Ezzel egy időben azonban sorra készültek a bensőséges, akár nosztalgikus hangulatú művei is, amelyeket a család, vagy más közvetlen körülmények hatása ihletett. Művészetének lényeges fordulópontja a 80-as évek közepe, amikor egészen meglepő témákkal, akár groteszk ábrázolással, és új festői stílussal lepte meg a közönséget. Ezt az időszakát fémjelzi a Golgota témája, a "Szárnyas oltár" című alkotás, vagy a puritán művészettől teljesen eltérő, Tantrikus képek. Ám, az öröm kifejeződése helyett ezekben nyers erotikát ábrázoló, alkotásokban a szenvedély és a szenvedés eggyé olvadását láthatjuk. Mindehhez kapcsolódik az indulatokat vadul kifejező erős színek is. Az Ernst Múzeum 14 éve adott otthont Deim Pál életmű-kiállításnak, de a jelenlegi tárlat koncepciója részben eltér az előzőtől. Így elsősorban az alkotó elmúlt 14 évének bemutatására törekszik, mivel az azóta készült művek - a 2002-ben rendezett jubileumi kiállítást kivéve - nem voltak láthatóak, illetve magángyűjteményekben vagy a mester műtermében rejtőznek. E kiállítás másik, lényeges részét képezik az alkotó korai - az útkeresését jelző, bábfigurát magával hozó - művei, amelyek szintén ritkán, vagy egyáltalán nem voltak láthatóak a nagyközönség számára. A kiállítás helyszíne: Ernst Múzeum, 1065. Budapest, Nagymező u. 8. A kiállítás időpontja: 2006. június 28. - augusztus 09. Nyitva tartás: minden nap 11-19 óra között, hétfőn zárva
