Valójában éppen ezt a kettősséget fogalmazza Rácmolnár egy-egy nagyon egyszerű, mégis nehezen értelmezhető történetté. A fogyasztói kultúra tömegemberéből ősi mítoszokkal telített, állat-ember-tárgy figurákat képez, a hétköznapi viszonyokból archetipikus helyzeteket teremt. Szerelem, gyilkosság, áldozat, repülés, elszakadás, találkozás olyan esetleges pillanatokban ölt testet, amelyek repülő, zuhanó, mászó, úszó lények véletlenszerű összekapcsolódásából jönnek létre. Mindezt egy-egy zeppelin formájú szövegbuborékba kézzel írt angol vendégszöveg értelmezi vagy bonyolítja.
 |
| Love Affair |
Talált jelek, talált vagy készen kapott helyzetek szövevényében próbálnak eligazodni Rácmolnár lényei. Nem léphetnek ki a tömegkultúra fullasztó keretéből, egyéniségük is csak holmi talált formák sablonjából fakad. Egyetlen lehetséges terepük az indulat, a gesztus. Az egymásnak rontó, féktelen mozdulatok, a komplementer színek ereje, a multikulti formatöredékek ? angol nyelvű szöveg, arab legyezőforma, indián fejdísz ? és a dekorativitást imitáló háttér drámákat sejtet. A harc ugyanakkor nevetséges, a lényeknek kereke, állványa, gépalkatrész jellegű toldaléka van, nehezen tekinthetők élőknek, miközben hősi szerepeket öltenek magukra. Űrlények és clip-art figurák, esélyük sincs a valódi érzelmekre.
Ez a heroikus küzdelem az identitásért a városi folklór lényege. A graffittik, az sms-szövegek jelekkel kombinált egyénítése, a számítógép dingbat-készletének felhasználása játék is, dekoráció is, de összességében a saját arculat, az identitás meghatározására irányul. Rácmolnár humora és távolságtartása a közhelyektől ennek a ma még csak részeiben letapogatható jelenségegyüttesnek tárja fel újabb és újabb rétegeit.
