A Papp László Sportaréna március 13-15-ig harmadszor ad otthont a Greenexpónak, amely a lakossági környezetvédelem különböző módszereire kínál alternatívákat. A hatalmas forgatag növényektől és meglepőbbnél meglepőbb termékektől övezett labirintusában bújik meg a Magyar Formatervezési Tanács standja, amely a Greenexpo tematikájához híven a Magyar Formatervezési Díj egykori díjazottjainak és indulóinak környezettudatos termékeit állította
ki.
Első pillantásra szinte egy futurisztikus játszótér tárul a szemünk elé: Nyilas Kálmán mobilizálható szélgenerátorának rikító zöldje, Sass Tivadar Viktor kétéltű járműve és Kukorelli Péter elektromos robogója játékos formavilága ellenére is komoly eredményeket mutat fel. Az egyik legizgalmasabb termék Gőczey András 2008-ban díjnyertes Gauskereke: az egykerekű, lábbal hajtható sporteszköz Kínában már hatalmas siker, rövidesen pedig a magyarországi gyártás is megkezdődik. A szakmája szerint építész alkotó úgy gondolja, nehéz felfedezni a környezettudatosságot a mindennapjainkban. Legszívesebben kiíratna egy olyan pályázatot, amelynek során egy ember egy hetét kellene megtervezni, és amiből kiderülne, hogy a hét melyik napján romboljuk legjobban a környezetünket. Hasonló elgondolás mentén terveznek a környezetvédelemre serkentő termékeket Koleszár Ferenc tanítványai a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen. A kiállításon bámulatosan egyszerű és ötletes földvirágával szereplő művész elmesélte: egyik tanítványa például kifejezetten kényelmetlen zuhanytálcát tervez az energiatakarékosságot elősegítendő. Tulajdonképpen ők "csendőrökből lett pandúrokként" vannak itt, hiszen a formatervezők nagyban szerepet játszottak a fogyasztói társadalom kialakulásában - mondja.
A kiállított díjazottak és indulók közül üde színfoltként emelkednek ki Magony Zsuzsanna textil- és öltözéktervező iparművész táskává alakítható kabátjai, amelyek szintén erősítik a kissé futurisztikus atmoszférát. A Green-pikniken ő maga is egy táskává alakítható pulóvert visel, majd kérésemre a gyakorlatban is megmutatja, hogy egyetlen mozdulattal milyen egyszerűen hasznosítható újra a ruhadarab. Szerinte ma egy ruhának az életciklusa szinte rövidebb, mint maga az elkészítés ideje, ezért arra törekszik, hogy a szó szoros értelmében használható ruhákat készítsen. Táskakabátjairól elmondja: úgy válnak dizájntárgyakká, hogy közben ruhák, ezzel együtt egyáltalán nem a fogyasztói mentalitást tükrözik. Munkáiban a "nagyvárosi nomádok" kerülnek fókuszba, akik ugyanúgy viszik magukkal a dolgaikat, mint a nomádok: a ruhákhoz fűződő régi, bensőséges viszony megteremtése ezekkel a szerethetően praktikus darabokkal pedig korántsem tűnik lehetetlennek. A környezettudatos dizájn tehát bevette magát az arénába, játékos gladiátorként demonstrálva az alkotói kreativitás számtalan lehetőségét, amely ha környezettudatos szellemmel társul, talán még kisebb - és már nagyon aktuális - csodákra is képes lehet.
