(MTI) - A művész a múzeumigazgató édesapja által megálmodott kiállítóhelyen, az Alföldi Galériában mutatja be csaknem száz képét, amelynek többsége a városhoz kötődik.
A szombattól látható tárlat témái között szerepelnek a hódmezővásárhelyi tanyavilágról készült fotók mellett írók, helyi művészek és 56-os hősök portréi és láthatók különös árnyképek is. A Vásárhely anno képsorozattal Dömötör Mihály a város egykori arcát akarja bemutatni összehasonlítva a maival. Munkája során a századelőn készült Plohn József-féle üveglemezeket használta fel. Vásárhely különböző közterein megpróbált pontosan oda beállni fényképezőgépével, ahová egykoron Plohn József. Van, ahol nagyon kevéssé változott a város, máshol viszont szembetűnő a különbség.
Dömötör Mihály igyekszik megjeleníteni a tárgyalkotó ember szándékát. Mint mondta, a népművészetben is megvan az Ady által emlegetett "éhe a szépnek", hiszen a tulipános láda ugyanazt a funkciót betölthetné úgy is, ha nem festenének rá tulipánt, a pálinkás butykosból akkor is meg tudnánk inni a pálinkát, ha nem lenne rajta Kossuth-címer. Ez a szépség iránti éhség most is működik az emberben - fogalmazott a hatvanéves fotográfus.
Az 56-os portrékat Plonh József 48-as honvéd sorozata ihlette, ahol a megöregedett 56-os forradalmárok elődeikhez hasonlóan ugyanolyan büszkén néznek a fényképezőgépbe, mert szintén igaz ügyért harcoltak.
A Lengyel András irodalomtörténész biztatására készült íróportré-sorozat középpontjában az ember múlandósága áll. Dömötör Mihály egyik kedvenc képe Ilia Mihály irodalomtörténészről készült.
"Nagyon nem akarta, hogy fotózzák, nem szerette, de a bölcsesség, szeretetteljesség átjön az arcán. Az írók megőrzik az emberi arcukat, mert soha nem kapni, hanem adni akartak az emberiségnek" - mondta a fotográfus.
A hatvan esztendős művész szerencsés, gazdag és boldog embernek tartja magát. Szerencsés, mert harminc évig műtárgyfotósként azt csinálhatta a szegedi múzeumban, amit szeretett. Gazdag, mert sok mindent tudott fényképezni: néprajzot, képzőművészetet, régészetet, a dél-alföldi városok állapotát.
"Ilyenkor szomorúnak kellene lenni, mert mégiscsak egy emberöltő telt el, a nyugdíjba menetel pánikkal szokta eltölteni az embereket, de én inkább boldog vagyok. Úgy érzem, most több időm lesz magamra és a további alkotásra. Fontos emberi tartalmakat szeretnék átírni a fotográfia nyelvére, szeretnék befejezni két könyvet, s megörökíteni képekben Hódmezővásárhely téglaépítészetét" - mesélt terveiről az április 10-ig látható tárlat kapcsán a fotóművész.
