Az 1900-as évek elején a kor dekadens életérzését megfogalmazó művészek elvetették a hagyományos képi toposzokat. A modernizmus korszaka, a szorongás és az elmagányosodás élménye új vizuális eszközöket és adekvát kifejezési formákat követelt. A primitív népek művészete és a népi kultúrák motívumkincse mellett a gyermekrajzok igéző őszintesége és az elmebetegek bizarr látomásai, ősi gyökerekből táplálkozó archaikus világa elsősorban az avantgárdisták körében talált megértésre. Az újító törekvések a korszak elmekórtanának tudományos kutatásaival is párhuzamosan haladtak. A dadaista, az expresszionista és a szürrealista művészek nemcsak újabb és újabb inspirációt merítettek az addig csak szakemberek számára érdekes művekből, hanem - az alkotófolyamat hasonlóságát hangsúlyozva - szerepeltették is őket kiállításaikon.
Az 1940-es években Jean Dubuffet francia festőművész a társadalom perifériáján alkotók - pszichotikusok, csavargók és rabok - műveinek sokaságát gyűjtötte össze. A marginális élethelyzetekben megnyilvánuló kreativitás e különös, sokszínű produktumaira ő alkalmazta először az art brut (nyers, durva, csiszolatlan művészet) megnevezést, s vezetésével 1948-ban megalakult az Art Brut Társaság.
A Magyar Nemzeti Galéria és az Osztrák Kulturális Fórum közös, szeptember 18. és november 9. között látogatható kiállítása három egység, három gyűjteményi anyag köré rendeződik. Az osztrák művészetterápiás és pszichoszociális műhelyekből száztíz, változatos technikával készült alkotás érkezett a tárlatra. E kortárs ausztriai válogatáshoz a budapesti Pszichiátriai Múzeum ötven rajza társul, amely gróf Teleki Ernő 1954 és 1970 között készített, ma a Magyar Nemzeti Galéria Adattárában őrzött rajzsorozatával egészül ki.
