 |
| Kepes György |
A "fényművészet" mint kifejezési forma mindössze néhány évtizede van jelen a vizuális kultúrában. Sok képzőművészt foglalkoztat máig a fény mint fizikai valóság és önálló képteremtő lehetőség - többségük azon az úton jár, amit egy nemzetközi hírű amerikai-magyar művész taposott ki: Kepes György (1906-2001).
A budapesti Képzőművészeti Főiskolán, Csók István növendékeként Kepes a poszt-nagybányai szellemiségből keresett új utakat, kitörési pontokat, progresszívebb, társadalmilag hatékony kifejezési formát. Az avantgárd művészet eszmével 1928-tól Kassák Lajos Munkakörében ismerkedett meg. Pár évvel később már Moholy-Nagy mellett, a chicagói Új Bauhaus tanáraként találkozhatunk vele. Kiállításokat szervez, előadásokat tart, tanulmányokat ír, reklámgrafikával, festészettel és kinetikus szobrászattal foglalkozik, forgatókönyvet szerkeszt, üvegablakterveket rajzol. 1978-ban az amerikai National Academy of Design tagjává választották. Egyszerre kutató, mérnök és elsősorban - vagy mindezekkel együtt - képzőművész.
A művészet és a tudomány metszéspontjait keresve jutott el a természeti folyamatokat alkotó lényegi vonásokig, melyek számára a szimmetria, az egyensúly és a ritmus. E három fundamentum harmonikus egysége érhető tetten festményein, fotográfiáin és kinetikus művein is. Tudományos módszerében, tanárként is a korszerű technológiák művészeti alkalmazására fektette a hangsúlyt. Sokat idézett elméletében, az új világkép - melyet nagyban befolyásol a tudomány - megértéséhez "egyszerre kell rendelkeznünk a tudós agyával, a festő szemével és a költő szívével".
