Kereken 100 évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit a Ráth György Múzeum a budapesti Városligeti fasorban. A híres polgári műgyűjtő - aki az Iparművészeti Múzeum első igazgatója volt - fasori villájában több mint 1000 darabos műgyűjteményt őrzött régi festményekből, antik tárgyakból, könyvritkaságokból és kortárs iparművészeti remekekből. Noha e gyűjtemény műtárgyai ma már más-más budapesti múzeumokat gazdagítanak - a fasori épületben pedig egy Ráth György emlékszoba őrzi az "iparművészet apostolának" emlékét -, most az "Egy magyar polgár. Ráth György és munkássága" című, Horváth Hilda által szerkesztett kötet segítségével hajdani egységében ismerkedhetünk meg a különleges gyűjteménnyel és a gyűjtővel.
Ki is volt Ráth György?
A kortárs iparművészet felkarolója, az Iparművészeti Múzeum megszervezője és első igazgatója. Noha foglalkozása szerint bíró volt, Ráth György (1828-1905) a köztudatba a kor nagy műgyűjtőjeként és mecénásként vonult be. Az iparosodással párhuzamosan a hagyományos kézműipar Európa-szerte kezdett háttérbe szorulni, a tömegtermelés azonban silány termékeket produkált - erre legélesebben a világkiállítások irányították rá a figyelmet. Ráth György éppen ezért szorgalmazta a műipar fejlesztését és az esztétikai igényesség megőrzését. A megoldást többedmagával egy hazai "műiparmúzeum" alapításában látta. A Magyar Iparművészeti Társulat alapítójaként és elnökeként egyik letéteményese volt a magyar Iparművészeti Múzeum megalapításának. A kor művészeti közéletének jelentős szereplője volt. Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat élén tevékenyen részt vett a régi Műcsarnok és a Zeneakadémia létesítésében is. A magyar kultúrtörténetbe neves polgári műgyűjtőként írta be a nevét: 1000 darabos kollekcióját halálakor az Iparművészeti Múzeumra hagyta. Ráth György kulturális missziójáért 1902-ben megkapta a francia Becsületrend középkeresztjét.
Iparművészeti múzeumok a világban - és hazánkban
A világ legelső iparművészeti múzeumát - a Victoria and Albert Museum-ot (akkori nevén South Kensington Museum) - Londonban az 1851-es világkiállítás után alapították meg, az 1862-es világkiállítás után pedig császári leirat rendelte el Bécsben a Museum für Kunst und Industrie (ma Museum für angewandte Kunst) létrehozását, amely 1864-ben nyílt meg. Magyarországon az 1868-as párizsi világkiállítást követően vetődött fel egy hazai iparmúzeum gondolata. A múzeum hivatalos megalapításának esztendeje 1872, amikor az országgyűlés rendkívüli javadalmat - mintegy 50.000 forintot - szavazott meg a felállítandó iparmúzeum számára tárgyak vásárlására az 1873-as bécsi világkiállításon. Kezdetben a műtárgyaknak csupán a Nemzeti Múzeum lépcsőházában jutott hely, ám 1877-ben az "iparmúzeum" - Ráth közbenjárására - helyiségeket kapott az Andrássy úti régi Műcsarnok épületében, ahol alul három, a félemeleten pedig összesen hat helyiséget kapott. Ráth György a múzeum első főigazgatójaként megvetette a tudományos feldolgozás és kutatás alapjait, és kezdeményezője volt az első szakkiállításoknak is: 1882-ben könyvkiállítás, 1884-ben pedig ötvöskiállítást szervezett. Ráth György válogatta az 1900-as párizsi világkiállítás magyar anyagát is.
A Ráth-villa gyűjteménye
Ráth György kezdetben metszeteket gyűjtött, majd régi festmények, antik tárgyak, bronzok és gemmák érdekelték. Gyűjteménye hazai ásatásokról, magyar magángyűjteményekből és külföldi műkereskedésekből származott. Kollekciójának két legértékesebb egysége képtára és hungarica-könyvtára volt. 1895-ben a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárára hagyta gazdag, ritkaságokból és régi hungaricumokból álló könyvtárát, amely halála után került oda. Iparművészeti kollekcióját antik kerámia és bronz, bútorok, puszpángfaragványok, ötvöstárgyak, ékszerek, porcelánok, ezüst asztali készletek, keleti bronzok és porcelánok, szőnyegek és csipkék alkották. A tárgyak száma jóval ezer felett volt - a gyűjtemény gyarapodása tette szükségessé az emeletes fasori villa megvásárlását, melyhez Ráthnak egy Rembrandt-képét kellett eladnia. Kedves tárgyait a Ráth házaspár egy lakályos polgári otthon berendezési és dísztárgyaiként helyezte el, melyet ma egy emlékszoba idéz.
A végrendelet
Ráth György a gyűjteményét feleségére, Melcsiczky Gizellára hagyta, aki megvalósította férje nemes szándékát, hogy műgyűjteménye halála után az Iparművészeti Múzeum tulajdonába menjen át. Ráth Györgyné ajándékba adta a tárgyakat, azzal a kikötéssel, hogy Ráth Múzeum név alatt együttes és oszthatatlan egészet képezzenek és az Iparművészeti Múzeum kiegészítő részét alkossák. A villát e célból, minden berendezésével együtt, csupán az épület értékének fejében, felajánlotta az államnak. 1907-ben külön törvényt hoztak létre a Ráth Múzeum megalapítására. A múzeum hűen megőrizte eredeti berendezését, 1951-ben azonban felbomlott a gyűjtemény egysége, és azt felosztották a szakmúzeumok között. A festmények, az egyiptomi és antik tárgyak a Szépművészeti Múzeumhoz, az érmék a Nemzeti Múzeum éremtárába, az iparművészeti tárgyak pedig az anyaintézménybe kerültek.
A Múzeum mai működése
A Ráth villa a háború okozta károk helyreállítása után 1955-ben nagyszabású kínai vendégkiállítással nyitotta meg újra a kapuit, melynek anyagát a Kínai Népköztársaság múzeumunknak ajándékozta. Ettől fogva a Ráth György Múzeum a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum kiállítóhelyeként funkcionál. Évtizedeken keresztül a Múzeum távol-keleti kiállításainak adott otthont, s a nem hivatalos "Kína Múzeum" néven vált ismertté. 1997 óta a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum állandó kiállításai láthatók itt. Ma mindössze a Ráth-házaspár egykori ebédlője őrzi a hajdani villa hangulatát, melyet Ráth György emlékszobaként tekinthet meg a közönség.
További Ráth-kutatások
A kötet Horváth Hilda, Mravik László és Rozsondai Marianne tanulmányait szerkesztette kerek egészbe. A múzeumban számítógépes feldolgozás készült a Ráth-kollekció iparművészeti tárgyairól, amely további kutatások alapjául szolgálhat.
