A kiállítás összekapcsoló eleme egy különleges, személyes nézőpont, egy olyan megfigyelés, mely különböző tér-, és időbeli síkon jelenik meg. Eike eddigi munkáira is jellemző volt a személyesség, de most privát életének egy-egy jelenetét, közvetlen környezetének pillanatait mutatja meg izgalmas képáradatain keresztül.
Eike különleges virtuális tereket hoz létre, szinte elmosva a különbségeket a privát és a publikus terek, a valós és a képzeletbeli terek között. A kiállítás címadó munkája egy többcsatornás videóinstalláció, ahol maga a művész a központi figura, a művészetről, valaki más munkáiról beszél. Tekintete szuggesztív, és bár a szöveg kivehetetlen, a néző tekintete mégis nehezen halad róla tovább. Változás című installációja egy meghatározhatatlan, ámbár ismerős tér manipulációjának a története, míg a Terjedés egy ritmikusan hömpölygő embertömeg, egy valami ellen lázadó csoport tüntetésének leképezése.
Eike legújabb nyomatain a megfigyelés eszközeivel felszerelt fura épületrészleteket látunk, olyan konstrukciókat, amelyek a valóságban is léteznek, mégis, most a művész manipulációja nyomán inkább egy építész futurisztikus víziójának tűnnek. Jelen és múlt egyszerre van jelen Eike munkáiban ugyanúgy, mint a valódi, megélt valóság és egy manipulált világ.
